Ma már nagyon könnyen meg tudom állapítani valamiről, vagy valakiről, hogy szép-e.

Kisgyermekként ezzel sokkal inkább voltam bajban, mint ma.

Ki számít szépnek? Mi a szép?

Számomra minden körülöttem lévő gyerek ugyanolyan volt. 

Egyformák voltak, abban hogy mindenki más volt.

Nem értettem, hogyan lehet az egyikre azt mondani, hogy szép, a másikra pedig, hogy nem az.

Két "szép" ember sem volt ugyanolyan, sőt még csak hasonló sem,

nem tudtam eldönteni, hogy valaki akkor miért szép.

Aztán szépen felnevelte bennem az ördögöt a társadalom, és ha ma valami olyat tartok szépnek, amit a többség nem - akkor furcsa vagyok, vagy nincs ízlésem.

Ha egy ember szenved mentális betegségtől, őrültnek hívjuk azt.

Ha a társadalom szenved benne, akkor pedig normálisnak.