Már december eleje óta be akartam jegyezni, és meg akartam mutatni, és rájöttem, és észrevettem, és a francba, hogy elkéstem. Csodálatos érzés volt, látni és ott lenni, és tudni, és keresni Dórácskát. :( Vagy talán most jött el az ideje igazán, hogy megírjam, mit gondolok arról, hogy a hetes busz már nem a Jégbüfé előtt áll meg, hogy a Párizsi udvar nyitva van, a Ferenciek terét pedig átalakítják, túrják-fúrják, felborult itt minden kérem. De amikor felismertem a helyet, akkor bezzeg még tökéletesen a dalban leírtak szerint passzolt minden. De mostanra...egyedül a híd maradt hosszú - és így széles a folyó.
Nyugodj békében Cipő.
Sosem feledem, amikor négy évesen először tomboltam a nappali közepén a Republic számokra az öcsémmel és egy hatalmas terítővel játszottunk. Leszaladtam az emeletről, mert először hallottam, ahogy apa üvöltteti a zenét a hifiből, és ez nagyon tetszett. Ezután Bencivel rendszeresen buliztunk a franciaágyon ugrálva Republic lemezekre, úgy 7-8 éves koromig - gáz, nem gáz, imádtam. Fel sem fogtam. Sosem feledem, amikor először utaztunk a tengerpartra, és egész nap a te hangod szólt a kocsiban, amikor minden érzésre volt egy szövegrészlet a fejemben... amikor minden összeülős, zenélős estén/éjszakán felcsendültek a dalaid, amikor értelmet nyertek a szavak.
Szóval, csak űr maradt most a helyeden, egy sötét lyuk, amit nem tud betölteni senki már. Köszönöm, hogy voltál, még ha fiatal is vagyok ahhoz, hogy igazán átérezzem - átérzem.
A Jégbüfé előtt talpig feketében
Dórácska áll egy fagylalttal kezében
Ki tudja mire vár ilyen nagy hidegben
A Jégbüfé előtt talpig feketében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése