Az egyik kezével ad, a másikkal elvesz.

A tegnap este a srácokkal totally worth it, félre ne értsétek, rég nem volt ilyne jó mókában részem, de a mai nap olyan volt, hogy rosszabb aligha lehetett volna. Nem a kevés alvás miatt elsősorban, nem a kurvaszar japán zh miatt elsősorban (amin kb alulról verem a 30%ot), nem a kurvaunalmas héber szövegolvasás órán történt abszolút megszégyenítések miatt elsősorban, hanem ez MIND plusz a létezés határán állni, nem éppen mókás dolog. Szóval röviden és tömören a mai napom fénypontja a Rékával töltött 40 perc volt a KK-ban, a többi pedig olyan, h "most hazamegyek és sírok". Aludni szeretnék egy fél órát, mielőtt a végkimerüléstől összeesek a röplabdapályán. De valószínűleg ez fog történni, király lesz, gyertek és sajnáljatok. :D