Magyarország, miért szeresselek hát?

Kezdjük klisékkel: a gazdaság és az egészségügy romokban, a köz- és felsőoktatás mögéjük áll a sorba, az infrastruktúra is gyalázatos, munkahelyek terén sem állunk a magaslaton, a magyar termékről - hiába drágább - kiderül, hogy valami belekerült, aminek nem kellett volna. A híradó tele van gyilkosságokkal - de sebaj, legalább a családban maradt. Tele vagyunk kisebbséggel, akiket egyébként - lehet bármelyik csoport - utálunk és nyilvánosan alázunk, vagy végletekig segélyezünk és ez már nem rasszizmus (Isten ments!), hanem lassan(?) inkább diszkrimináció a többséggel szemben. Jön a sok külföldi, akikkel bunkók vagyunk és nem beszélünk angolul, ha Kína lát bennünk potenciált, akkor az oroszok felé húzunk... 

És tegyük színessé példákkal: az aluljáróban cigány lány árulja a kokárdát, 35perc után kiküldenek a mekiből, mert csak addig ülhetsz ott, amíg megeszed a szart amit kifizettél. A BKV nyájaskodó álarca mögé nem férnek be a bunkó sofőrök, az utcán az óbégató öregasszony neki megy a vak embernek és még őt hibáztatja fennhangon. A 4-6-oson folyton árulnak valami ingyenes lapot, a leendő értelmiség etnikai és vallási hovatartozási listát vezet a kortársaikról, zsidózunk és cigányozunk mindenkit, vagy a buzikat csesztetjük, általunk vélt identitásukra alapozva. Ha busz után futó öregember elesik a járdán, nem várjuk meg, majd eléri a következőt. Ott basszuk át a másikat, ahol tudjuk, de lehetőleg tudjuk mindenhol - hová lennénk a listák nélkül? Lázadunk, mert marhára ráérünk, de közben csak a pofánk nagy - amelyik kutya ugat, az nem harap. Összefogni senki sem képes, mégis irigyeljük a romáktól, és persze utcára menni sem csoda, ha degradál, hiszen a bölcsészek hirtelen felcsaptak márciusi ifjaknak. Hú, de gyönyörű város ez a Budapest, nem tudom merre kerüljem a (hányás? vizelet?) foltokat a járdán, hogy épp milyen szag csapja meg az orrom jobbról vagy balról. Hogy az oldalamhoz szorítom a táskám az utcán és a BKV-n egyaránt, hogy takarom a zsebeimet, hogy a szép épületek le vannak pusztulva, hogy a padokra inkább nem ül le az ember, hogy minden sarkon van egy meki, egy török, egy kínai. Hogy minden lépcsőn ül egy kéregető - oh, ez már micsoda kozmopolita jelenség. Éljen a Győri Édes meg a Sió, ja és persze a Soproni sörgyár - Heineken, azaz holland tulajdonban. Megoldás a problémára -ha akad, se kell. Nem hallgatunk meg senkit, vagy inkább: nem hallunk meg, Európa homokszeme vagyunk, ami bekerült a gépezetbe.