Az ember nem választhatja meg a családját, de a barátait megválogathatja.

Az ember megszületik valakinek, aztán amire felnő, az lehet, aki csak akar lenni.

Egyszerre viszont csak egy.

    

most már nem is akarom, hogy gyere...majd jön az, akinek számít(ok)

( )Lisa Mitchell - ( )Neopolitan Dreams .mp3

Found at bee mp3 search engine

   

I will have to decide...

so blunt now

But I'm just not there

Kanye West - Streetlights .mp3

Found at bee mp3 search engine

Mindig megfogadom, hogy most, ezentúl és ettől a perctől fogva erős leszek. Soha többé, senki nem fog sírni látni, nem fogok megtörni, igenis el fogom tudni terelni a gondolataim, nem fogok összetörni, nem fogom megengedni senkinek, hogy a falam mögé hatoljon. De ez a fal, nem igazán akar felépülni. Nagy nehezen lebontottad - lebontottuk, és most nincs többé, nyoma sincs, hogy valaha volt, pedig egy vékony üvegfalnak azért kellene. Hogy lássam a dolgokat, de csak az a hang szűrődjön be, amire figyelek is. Erősnek látlak és nem tudom, hogy csinálod.
Már-már, mikor lassacskán az ember túlteszi magát a gimnáziumi évek vad önkeresésén, és úgy érzi megtalálta önmagát, akkor az új környezetben ráébred; még mindig mennyire el van veszve valahol belül. És már nincs idő, nincs több idő kibogozni, ennyi volt, ettől csak rosszabb lesz. Nyilván alapvetően tudja, mit szeret és mit nem tud elviselni, hogy hogyan látja a világot, kiforrott és nehezen megváltoztatható véleménye van a dolgokról, plusz egészséges önbizalma és azt is felismeri, ha nem úgy viselkedik, ahogy azt ő maga szeretné. Amikor az ember egy kicsit elveszik, olyankor a személyisége is egy kicsit elveszik. Választások elé kell állítani magunkat és azt mondani: nincs tovább. Elegem van abból, amit körülöttem látok, amivel nap mint nap szembesülnöm kell, elegem abból, hogy nincs folyamatos kapcsolatom a külvilág számomra fontos részével...és hogy nem olyan vagyok már, mint én magam. Foghatnám ezt a környezetre, amibe belecsöppentem, hiszen többnyire ez kényszerít ki belőlem olyan dolgokat, amiktől 3 év alatt (ezek szerint sikertelenül) próbáltam megszabadulni. Mert egy kéz folyton visszahúz a 15 évesek világába, amiből köszönöm nem kérek. Mondhatnám nagy szavakkal, hogy tizedikben megjártam a poklot is - túloznék, de azért fájni fájt rendesen és már köszönöm, nem akarom még egyszer és már belefáradtam, hogy körbe-körbe járjunk és tanácsokat adjak. Nekem sem adott senki, vagy ha igen, sem kértem és nem fogadtam meg, mentem a saját fejem után, igen ez lett belőle, de egy dolgon sem változtatnék már a múltamban, mert akkor nem pont itt és pont én lennék.
Szóval nincs időm összeroskadni és nincs időm utat keresni. Ami a leginkább hiányzik, az a barátaim, az intellektuális (és nem szakbarbár) környezet, és hogy legyen időm alkotni. "A nagyváros kihozza belőlünk a művészet iránti érzékenységet" - mondta nekem a tanár úr, se nem igazán értettem, de most már minden világos.
Nem akarok folyton választások elé kerülni és választani újra meg újra. Valaki ilyenkor meg kell bántanom, s még én magam sem állok készen rá, hogy megbántsanak.
A suliról meg inkább nem is beszélek...
   

Dear July, be as huge as you seem to be.

Do you really not want to see places like this?

Tudod, pénteken így éreztem magam, szóról szóra:

TODAY

1000. bejegyzés

When we're together

even the coldest day feels warm.

Even on our worst nights

I'm into you.

       

És persze kedves leendő értelmiség,

Magyarország, miért szeresselek hát?

Kezdjük klisékkel: a gazdaság és az egészségügy romokban, a köz- és felsőoktatás mögéjük áll a sorba, az infrastruktúra is gyalázatos, munkahelyek terén sem állunk a magaslaton, a magyar termékről - hiába drágább - kiderül, hogy valami belekerült, aminek nem kellett volna. A híradó tele van gyilkosságokkal - de sebaj, legalább a családban maradt. Tele vagyunk kisebbséggel, akiket egyébként - lehet bármelyik csoport - utálunk és nyilvánosan alázunk, vagy végletekig segélyezünk és ez már nem rasszizmus (Isten ments!), hanem lassan(?) inkább diszkrimináció a többséggel szemben. Jön a sok külföldi, akikkel bunkók vagyunk és nem beszélünk angolul, ha Kína lát bennünk potenciált, akkor az oroszok felé húzunk... 

És tegyük színessé példákkal: az aluljáróban cigány lány árulja a kokárdát, 35perc után kiküldenek a mekiből, mert csak addig ülhetsz ott, amíg megeszed a szart amit kifizettél. A BKV nyájaskodó álarca mögé nem férnek be a bunkó sofőrök, az utcán az óbégató öregasszony neki megy a vak embernek és még őt hibáztatja fennhangon. A 4-6-oson folyton árulnak valami ingyenes lapot, a leendő értelmiség etnikai és vallási hovatartozási listát vezet a kortársaikról, zsidózunk és cigányozunk mindenkit, vagy a buzikat csesztetjük, általunk vélt identitásukra alapozva. Ha busz után futó öregember elesik a járdán, nem várjuk meg, majd eléri a következőt. Ott basszuk át a másikat, ahol tudjuk, de lehetőleg tudjuk mindenhol - hová lennénk a listák nélkül? Lázadunk, mert marhára ráérünk, de közben csak a pofánk nagy - amelyik kutya ugat, az nem harap. Összefogni senki sem képes, mégis irigyeljük a romáktól, és persze utcára menni sem csoda, ha degradál, hiszen a bölcsészek hirtelen felcsaptak márciusi ifjaknak. Hú, de gyönyörű város ez a Budapest, nem tudom merre kerüljem a (hányás? vizelet?) foltokat a járdán, hogy épp milyen szag csapja meg az orrom jobbról vagy balról. Hogy az oldalamhoz szorítom a táskám az utcán és a BKV-n egyaránt, hogy takarom a zsebeimet, hogy a szép épületek le vannak pusztulva, hogy a padokra inkább nem ül le az ember, hogy minden sarkon van egy meki, egy török, egy kínai. Hogy minden lépcsőn ül egy kéregető - oh, ez már micsoda kozmopolita jelenség. Éljen a Győri Édes meg a Sió, ja és persze a Soproni sörgyár - Heineken, azaz holland tulajdonban. Megoldás a problémára -ha akad, se kell. Nem hallgatunk meg senkit, vagy inkább: nem hallunk meg, Európa homokszeme vagyunk, ami bekerült a gépezetbe.

   

this point

I don't think I am able to study any more...

    

Örök élet - a la Cipő

Már december eleje óta be akartam jegyezni, és meg akartam mutatni, és rájöttem, és észrevettem, és a francba, hogy elkéstem. Csodálatos érzés volt, látni és ott lenni, és tudni, és keresni Dórácskát. :( Vagy talán most jött el az ideje igazán, hogy megírjam, mit gondolok arról, hogy a hetes busz már nem a Jégbüfé előtt áll meg, hogy a Párizsi udvar nyitva van, a Ferenciek terét pedig átalakítják, túrják-fúrják, felborult itt minden kérem. De amikor felismertem a helyet, akkor bezzeg még tökéletesen a dalban leírtak szerint passzolt minden. De mostanra...egyedül a híd maradt hosszú - és így széles a folyó.
Nyugodj békében Cipő.
Sosem feledem, amikor négy évesen először tomboltam a nappali közepén a Republic számokra az öcsémmel és egy hatalmas terítővel játszottunk. Leszaladtam az emeletről, mert először hallottam, ahogy apa üvöltteti a zenét a hifiből, és ez nagyon tetszett. Ezután Bencivel rendszeresen buliztunk a franciaágyon ugrálva Republic lemezekre, úgy 7-8 éves koromig - gáz, nem gáz, imádtam. Fel sem fogtam. Sosem feledem, amikor először utaztunk a tengerpartra, és egész nap a te hangod szólt a kocsiban, amikor minden érzésre volt egy szövegrészlet a fejemben... amikor minden összeülős, zenélős estén/éjszakán felcsendültek a dalaid, amikor értelmet nyertek a szavak.
Szóval, csak űr maradt most a helyeden, egy sötét lyuk, amit nem tud betölteni senki már. Köszönöm, hogy voltál, még ha fiatal is vagyok ahhoz, hogy igazán átérezzem - átérzem.



A Jégbüfé előtt talpig feketében
Dórácska áll egy fagylalttal kezében
Ki tudja mire vár ilyen nagy hidegben
A Jégbüfé előtt talpig feketében.
          

A félév programja pedig: semmi más.

Oké-oké, elhamarkodtam...

a tegnapi meccs baromi jó volt, komolyan, ez egy csapat, egy normális, lelkes, szerethető (imádni való), küzdeni kész CSAPAT. Szóval felébredtem és a pályán sem voltam iszonyú béna, és aztán még nekiálltam ivritezni, és új útvonalon jöttem haza, szóval, egy szó mint száz: király volt. Korrekt volt és nehéz szülés, és lelkes, és adrenalindús, HELL YEAH!

I just have found a girl in me, who I almost forgot about because I haven't been seeing her for a long time.
     

The Killers - Be Still .mp3

Found at bee mp3 search engine

And may your limits be unknown...
      

 Fuck this shit I'm gonna be a strip dancer.

    

Az egyik kezével ad, a másikkal elvesz.

A tegnap este a srácokkal totally worth it, félre ne értsétek, rég nem volt ilyne jó mókában részem, de a mai nap olyan volt, hogy rosszabb aligha lehetett volna. Nem a kevés alvás miatt elsősorban, nem a kurvaszar japán zh miatt elsősorban (amin kb alulról verem a 30%ot), nem a kurvaunalmas héber szövegolvasás órán történt abszolút megszégyenítések miatt elsősorban, hanem ez MIND plusz a létezés határán állni, nem éppen mókás dolog. Szóval röviden és tömören a mai napom fénypontja a Rékával töltött 40 perc volt a KK-ban, a többi pedig olyan, h "most hazamegyek és sírok". Aludni szeretnék egy fél órát, mielőtt a végkimerüléstől összeesek a röplabdapályán. De valószínűleg ez fog történni, király lesz, gyertek és sajnáljatok. :D

Still missing you, even more.