I just adored every minute of it.

	The Rembrandts - The Rembrandts I'll Be There For You .mp3
	Found at bee mp3 search engine

        

I just miss you I can't tell how...

Fizikai fájdalmat érzek.

     

Ez egy nagyon jó szó.

SCARED.

    

I haven't even mentioned...

I said so many times before that it was high time to be really me.

But I mean I was wrong. That wasn't really me either, 

I don't really want to be 100% that girl who I have been.

That stupid sensitive crummy brown girl who laughs so loud 

and who can get hurt so easy and just cry (maybe) all the time.

I just wasn't that bad. I mean I want to be at least as 'strong' again as 

I was before you.

I just want to show the world, that I am really worth it.

And that no one ever can make a fool out of me.

  

Day #01

A rettegés első napja.
Először attól, hogy fel-e, hogy hová. Aztán a többi mindentől. Mindenkitől. Igen, félek. Be kell valljam magamnak is, aludni sem tudtam már. Eddig úgy vártam, s most, hogy már szinte itt van, alighanem gondolkodás nélkül visszafordulnék. Bizony, itt az ajtóban. Nem is lépnék a küszöbre sem. Becsuknám magam mögött az előre vezető nyitott ajtót. Azt hiszem félni is félek. Nem akarok. Mitől félek, hogy lehetek ilyen gyáva!? De most tényleg magamra maradok. Egyes egyedül. Csak én leszek akire számíthatok, én magam. Elég szörnyen hangzik. Rettegek a helytől, az emberektől, a magamra utaltságtól, a tábortól, a koleszszobától, a távolságtól, a nyelvtől, meg a jövőtől, úgy egészében. Hirtelen mindent legalább nyolcszoros nagyításban látok, ami azért kicsit sem nyugtat meg. Gyáva vagyok és törékeny. Nem tudom felkészültem*e erre. Hogy kilépjek, hogy megoldjam, hogy én legyek, önmagam. Még kislány vagyok ehhez. Fel kellene nőnöm. De miért most, ilyen hirtelen? Össze kell szednem magam, minden bátorságom. Hideg fejjel kell a falnak menni...hát így teszek én is.
   

It's hard to watch such a movie without crying, so I decided to be strong.

'I just want to be there 
When we're caught in the rain 
I just want to see you laugh not cry 
I just want to feel you 
When the night puts on it's cloak 
I'm lost for words don't tell me 
All I can say 
I love you 'till the end'

Summertime sadness

No more fears

no more tears

no more shots

no one stops.

    

To Mrs. Old Bitter Bitch with love.

Miközben azt kívánom, hogy egyszer majd fulladj bele abba a sok szarba, 

ami a szádon kijön, 

eszembe jut, hogy tuti van valami a sok természetgyógyász-vackod között, 

ami jó elmebajra. ;)

Hiányzol.

Az életemből, az ágyamból,

a vonuló felhők futásából,

az ébredő nap első sugaraiból. 

   

Maybe it's me...or maybe it's just society.

  

Slimming - on.

Nem mintha eddig "off" üzemmódba lett volna állítva a dolog, de mivel havonta legalább egyszer (de egyszer biztosan) rám tör, hogy le kellene adnom (jó)néhány kilót, ezért itt az ideje, hogy a napom minden percében erre koncentráljak. Az a 3 is már csak egy, de ez is újból 1, mert közben 'nulla' volt ismét.
Nem leszek nyilván sohasem csontsovány, nem is akarok az lenni, főleg egyes testrészeiből az ember nem is akar veszíteni, persze ez nem elkerülhető. No, de dugámba dőlök és nem picsorgok tovább, a lényeg, hogy komolyan itt az ideje, hogy egy olyan testben éljek, amilyenben szeretnék. 
   

I need some things for this year so much.

  

Várjon még a nyár, egy kicsit még maradjon, 

de aztán az őszi szelek se fújjanak el túl messzire.

Csendben vagyok itt.

Vagyis így már inkább csak voltam. Nem azért nem írtam, mert nem történt semmi fontos vagy olyasmi, amiről ne írnék szívesen, csak egyelőre a pár napi elszakadás a géptől nem okozott akkora hiányt bennem, hogy azonnal le kelljen írnom mindent. Persze már egy ideje itthon lustulok és persze már egy ideje ki is írhattam volna minden örömöm-bánatom, de egyelőre nem találtam rá megfelelő szavakat.

Bánatom? Csak hogy ismét elmész.

Örömöm? Az meg, hogy velem voltál. A múlt hétvégéről pedig azért nem írtam még, mert kicsit hihetetlen volt számomra, először fel kell dolgoznia az én kicsi szívemnek. Nem kifogás, tényleg így van, no meg, az is hozzá tartozik, hogy amikor írhattam volna, a fejemben volt és kiadható, akkor meg már rég úton is voltunk anyuékkal a Mecsekbe.

Veled az együtt töltött pesti napok ilyenek voltak: 

lélekmelengető, szerelmetes, hőséges, felemelő, meghitt, csendes és nyüzsgő, nagyszerű, várva várt, csodás, varázslatos, lélegzetelállító, félelmetes, szórakoztató, mesés, káprázatos, közeli, nyitott, vicces, tökéletes.

Mindenből jutott, de legfőképp belőled − belőlünk és ez volt benne a legjobb. 

Reményekkel töltöttél fel. Újra és újra.

   

..need some things to rearrange.

   

Vannak helyek − térben és időben − hová az ember lelke folyton visszajár.

       

DHZSOK

Azt hiszem a betűszavak kavalkádjában a DZSB és a DPZS után a legmegfelelőbb mégis ez maradt...hazafelé a kocsiban is. Nem egy kellemes partihétvége volt, illetve DE, mégis inkább a húzós szót használnám az elmúlt 4-5napra, amelyből egyáltalán nem bánná a lelkem, ha 1-2 hét vagy mondjuk egy hónap lenne/ lett volna. Enyhe szomorúságom minden csíráját a harci sérülések (mind másoké, mind pedig a sajátjaim) okozták, bár 2 perc 34 másodperc alatt képes felhő takarni el a napot. Még ekkora kánikulában is. Nem részletezném sem a hétvégét, sem a mai napot. Az idei nyár elsősorban nem kevésbé felhőtlennek, hanem sokkal inkább bonyolultnak ígérkezik, mint az eddigiek közül bármelyik. A mosolyom tartom - ez a fogadalmam - túl gyenge lettem. 
Az akarok lenni, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, aki most vagyok. Mert akkor keményebb voltam és törhetetlen. Most viszont két szavad golyókként sebeznek. Mesélek, ha akarod. Egybefolynak napjaim.  
   

Just arrived from another world...