Szabina, emlékszem egyszer azt mondtad, vagy valami nagyon hasonlót: nagyon nehéz úgy szeretni egy embert, amilyen valójában, a jelenben, és nem pedig azt szeretni benne aki volt, aki csak az emlékeinkben él. 

Már akkor is elgondolkodtatott, de akkor párkapcsolatra gondoltam, szerelemre, a mi kis tökéletes idillünkre. Most viszont átértékelődik bennem pár dolog. A szeretet nyilván nem múlik csak úgy el, egyik percről a másikra, mégis egy barát változása (hacsak nem változunk mi magunk is ővele) sokkal keményebb dió és fájdalmasabb ha kukacos, amikor megtörjük.
A szeretet nem múlik el, tartósan lebeg egy időtlen pillanatban, mégis halványodni képes, s igen, nagy fájdalommal jár, ha nem menthető.