Just gonna stand there and watch me...

Hazafelé jöttem. A templom mögött. Szépen csendben, halkan, zenével a fülemben. Annyi mindent szeretnék megtanulni. De ma valamit tanultam. Nem minden árnyék leskelődő gonosztevő. Sőt, azt is megtanultam, hogy a kertünkben ugráló kicsi békák semmik, a templom mellett vannak a legnagyobbak. Varangyok. Tőlük már jogosan félhetek. De csak sétáltam fel a templom mögött a dombon, a templom kertjén át, ahol hátul fel lehet hajtani kocsival. A sötétben. A rengeteg árny, árnyék, fa, bokor, fenyő és tuja között. A beton is el van már repedve, nem úgy, mint rég. Mikor még kicsik voltunk, és hatalmas botokkal mentünk ki azt játszani, hogy mi vagyunk a sámán mesterek. Rég volt. Még el sem kezdődtünk. Ott voltunk mi hárman, a három kis buta kölyök. De őszinték voltunk. Gyerekekhez illően gyerekesek.
...és jöttem lefelé a lépcsőn. Jól belátni fentről a sarki szomszéd udvarába, az építkezés óta nem vetnek olyan nagy fényt ugyan az ablakok a kertre, de így is bevilágította a lámpaoszlop izzója. Fura volt látni a szürke falat. Az új ablakokat, a régi jól megszokott, rosszul szigetelő, télen szelelő ablakok helyett. Leérve a kövesúthoz úgy döntöttem, ma nem megyek fel a mindennap megjárt kőlépcsőn a járdára. Ma nem. Este van, sötét van, egyedül vagyok, nem jön kocsival senki. Egyedül vagyok. Nem lát senki. Nem bánt senki.
...és akkor megpillantottam ez eget. Az utcánkba befelé és a lejtőn lefelé haladva, az útról mindig is szép kilátás nyílt az égboltra. De sosem volt még ilyen mogorva. Sötét. Felhős, de még őket sem láttam. Csak a nagy feketeséget. Első gondolatom az volt, hogy megkeresem a nagy göncölt, de nem láttam egyetlen csillagot sem. Egyetlen egyet sem. A hold sem volt sehol. Sehol de sehol. Nagy, hatalmas üres feketeség tárult szemeim elé, ezen az egyébként sem épp túl vidám estén. Lassan éjjelen. Közeleg a tél. Nem látom többet a nagy göncölt. Gyakran lesz fekete és sötét az ég. Este nyolckor pedig már régesrégen sötét lesz, a nyáron késő délutánnak nevezett óra mostanra éjszakává változik. Minden és mindenki elsötétül. Lehullik a hó. Majd az is felszárad. Szelek fújják el. Akkor újra kitavaszodik majd. Nem csak a kertben, hanem idebenn is. Kitavaszodik ha hazaérsz. És itt leszel. Velem, avagy nélkülem, de itt leszel.
<3