Don't you know that I would fight in a war for you...

Do you remember the way it made you feel?

Do you remember the things it let you feel?

I want to be with You.

It is as simple and as complicated as that.

      

Néha egy pillanatra

csak egyetlen másodpercre talán, - vagy esetleg kettőre is olykor -  dühös vagyok Rád.
Dühös vagyok, amiért nem vagyok elég jó. Amiért itt vagyok, mindenre készen, annyira szeretlek, hogy arra nincsenek szavak, hogy úgy hiányzol, hogy majd' belehalok, de nem kellek. Amiért annyira fáj, hogy nem vagy velem, hogy minden percben visszatartom a sírást. Hát cseszd meg, én itt vagyok, ha nem kell, akkor meggebedhetek se lesz elég.

Aztán a következő másodpercben belémhasít a felismerés: persze, én rontottam el. Én törtem össze a Te szívedet és nem fordítva. Én nem akartam tenni ezért. Én hagytalak menni. 
Hát rohadjak meg, meg is érdemlem a sorsom, fájjon amíg fájni tud.
 

Utálom, hogy fizikalilag csak egy ajtó választ el minket, 

egyébként pedig talán fényévek.

      

Mindenki más csak arra emlékeztet, hogy egyikük sem Te vagy. Tölthetek velük időt, cseveghetünk, megnézhetünk egy filmet...ha behunyom a szemem egy pillanatra, akkor azt kívánom, hogy bár Te lennél ott velem. Aztán belehajtom a fejem egy idegen pólóba és mélabúsan elmormogom, hogy nekem ez nem jó és nem kell, és sajnálom de hagyjuk. 

Tudom, nem beszélünk nagy dolgokról, még csak nem is rezgetjük meg a témát, és nem is adsz okot reménykedésre, ne aggódj...de valahogy nem akarok esténként belehalni már, ha aznap beszéltünk. 
Olyankor egy fokkal jobb. Ha tudom, hogy jól vagy, rendben mennek a dolgok körülötted, és nem utáltál még meg talán. Ebbe kapaszkodom - igen, elég rossz. De ha még ez sincs, akkor marad az önsajnálat és a könnyek közt lelkizés -  szegény barátaimat nem is tudom, hogy bírják velem.

Nem tudom feladni, egyszerűen minden kis apró hang azt mondja, hogy Te vagy az. Tudom, biztos idealizálom, és tisztában vagyok vele, hogy nem lenne minden villámcsapásra tökéletes, és igen is kellenek majd erőfeszítések, de azt hiszem készen állok mindenre. Talán csak az időzítés hibádzik még, igazad volt.
   

This Christmas it is the worst so far

Ha nem lenne elég szomorkás a kedvem egyébként is, akkor a facebook felhoz egy négy évvel ezelőtti posztot, amiben szerepelsz. Nem is tudom, amikor a telefonom értesítést küld, hogy online vagy - sosem csinált és azóta sem ilyen senki másról... akkor próbálom ezeket nem jelnek venni. 

    

Megszaporodtak a bejegyzések

a szívembe nem véshetem, hát ide írok,

jobb híján.

Azt sem tudom, látod-e még.

Érdekel-e még.

Kezdem magam szégyellni már,

szánalmas lehetek...

vagy talán nem is ez a legjobb szó,

csak elesettnek érzem magam és 

némiképp reménytelennek.

Fura dolog ez a távolság,

eddig ezer kilométerekre voltam,

mégsem éreztelek ilyen távolinak.

mintha mellkasomból tépnének ki

annyira tudom...

   

Tudom, azt írtam leállok. 

Hogy most nem kereslek, ha belehalok sem.

Hogy szépen lassan, majd csak valahogy átvészelem.

Hogy kiverlek a fejemből, és lefoglalom magam.

Egy üres váz vagyok, nem vagyok jelen.

Arcokat látok magam körül,
de senki nem Te vagy...

és már Te sem vagy nekem senkim sem,

holott a mindenem voltál.

A mindenem lehetnél.

Egyszer utoljára.

     

You're saying it's hopeless, that I should hope less

Heaven can help us, well maybe "she" might

You say it's beyond us, what is beyond us?

Let's see and decide

We've been meteoric, even before this

Burns half as long when it's twice as bright

So if it's beyond us, then it's beyond us

Let's see and decide

And I will still be here, stargazing

I'll still look up, look up

Look up for love

I will still be here, stargazing

I'll still look up, look up

Look up for love

Nem tudom, meddig leszek képes ezt az érzést magamban hordozni. A csend szétfeszít...

Love burns when it's in your blood, and God knows I burnt you the best I could

Azt hiszem, döntenem kell.

Elengedlek vagy sem.

Megtanulok-e együtt élni ezzel az érzéssel, 

vagy hagyom, hogy teljesen felemésszen.

    

Ez a mi lenne ha, csak a szokásos...

Mi lenne ha...?

- ha megpróbálnánk, és talán ugyanide lyukadnánk ki. Elmondhatnánk, hogy megpróbáltuk és nem engedtük el erőfeszítések nélkül. Hogy megéltük minden percét, és nem rajtunk múlott. Hogy mi megtettünk mindent ami tőlünk telt, és nem akartuk, hogy így darabokra hulljon, mint körülöttünk annyi mindenki másnak. Utólag vajon elvesztegetett időnek látnád? Befuccsolt életnek és füstbe ment terveknek? Vagy az életednek látnád?

- ha megpróbálnánk, és esetleg működne. Ha azt mondanánk, hogy most már akkor tűzön-vízen át. És nem engednénk el többé. 

    

I've got a hole in my heart

Where your love used to be

I've got no air in my lungs

Where I used to breathe

I've got a hole in my heart

Where your love used to be

And I don't want to close my eyes and fall asleep

Cause everytime I do I'm only dreaming of you, oh oh oh

I don't want to live my life half awake

Wishing for the words to say