Talán haza kellene mennem

Az sem baj, ha ezt a képet posztoltam már...

     

What is really going on now ?

   

hazamentek a barátaim :(

    

   

Egy szimulációban élünk.

   

What difference a year can make

Egy éve engem hagytak ott egyes-egyedül egy nagy üres házban. Emlékszem, kora reggel volt, esett az eső, én meg még félig álomban csak álltam az előtér közepén amíg öleltél, hallgatva ahogyan a szüleid szólítgatnak - induljatok már. Ottmaradtunk ketten, kétfelé váltunk a Batyin, és annyi volt, hazavonatozhattam a béke szigetére.
Most este volt és én hagytam ott a szüleimet és az öcsémet - szinte mindent és mindenkit, amit/akit eddig azzal a fogalommal azonosítottam: család. Elvittük őket a reptérre, elbúcsúztunk - ez könnyekbe került sokunknak - majd hazaindultunk ketten. Tudom, milyen érzés elhagyatottnak lenni, és azt is, milyen érzés valakit otthagyni. Beültünk az autóba, ez volt az első eset, hogy a reptérre vezető utat oda- és vissza is megtettem veled.
Haza. Ezentúl egy olyan ország az otthonom, ahol nem ismerem a nyelvet, sem a szokásokat. A helyeket és az ízeket sem igazán, az embereket pedig még annyira sem.
Fordult egyet velem a világ.
   

Tíz.

De ettől még legalább olyan rossz, mintha még csak nem is sejtenéd.

Tudom, hogy tudod.

        

Miután kezet fogtál mindegyikükkel és gratuláltak, hogy rendben átmentél - és a TO közli, hogy ja nem, megbuktál.

just fuckin' ELTE

     

pszichoszomatikus

Sosem éreztem még ennyire erős fizikai fájdalmat a mellkasomban.

   

Azt hiszem, talán éppen akkor történik mindez,

mire - mondjuk ki, még ha furán is hangozhat - minden küzdelem, 

minden stressz, minden szívfájdalom, ingadozás és álmatlan éjszaka után:

elengedtem volna magam a kapcsolatunkban.

Volna.

    

őszintén?

a faszom kivan

    

Egyre ritkulnak a bejegyzések.

Talán másképp kellene lennie.

     

I scream out so loud, but you're too far away.

    

Somewhere only we know...

     

Too busy to think about sad stuff.

   

Az érzelmek erdejében érzem magam elveszettnek.

     

Valahogy mindig is azt gondoltam, hogy a jó dolgok hiányozni fognak.

Nosztalgiával tekintek ugyan vissza, de a kinőtt ruháinkat már nem vehetjük fel újra.

És már nem is akarom.

  

Még mindig vannak számok, amiket egyszerűen nem tudok azóta meghallgatni.
A nehezével talán megbirkóztam. A 'Goodbye my Lover' újabban megy sírás nélkül is.

miket nem tud már Google is

Hapy birthday to us.

   

e kötelező nap

Már jó ideje nem voltam így egyedül Valentin-napon.
Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, mert igazából most sem vagyok egyedül.
Csak gyakorlatilag.
De az is tuti, hogy ha ma páratlan számú ember volt az utcán, az csak miattam lehetett.
   

hogy elrohant ez az egy év

      

Érzem, ahogy távolodunk. Nem csak földrajzilag tán. Érzem a hiányod, folyamatosan.
Hogyan is tudnánk pótolni, amit nem lehet?
   

Egy este alatt 2 fázis

1. Elutasítás
"minden rendben lesz", "meg fogjuk oldani", "így is azért egész gyakran fogunk tudni találkozni", "hip-hop elszalad az idő, úgyis elfoglaltak leszünk"

2. Düh
"Elegem van mindenből", "szar az idő, bénák a házak, messze a reptér, drága a jegy, minden drága", "nem bírom már így sokáig"

3. Alkudozás
"már csak kicsit kell kibírni", "lassan úgyis elfoglaltabb leszel", "utána kitalálunk valamit", "meg fogjuk tudni oldani"

4. Depresszió
- loading 10/7

     

Elegem van.

Elegem van a mindennapokból, a munkámból, az emberekből, a BKV-ből, Budapestből. Elegem van az egyetemből már előre is. Elegem van abból, hogy kurvára semmi időm, hogy nem mozgok és mindig fáradt vagyok. Elegem van belőle, hogy nem vagy itt, hogy a faszom ki van mindennel, elegem abból, hogy egyedül vagyok minden este. Elegem van abból, hogy egyre rövidebb idő alatt csinálok egyre nagyobb rendetlenséget, mert nem tudok erőt venni magamon, hogy érdekeljen az ilyesmi. Elegem van abból, hogy egész nap sírni van kedvem, és amikor hazaérek ezt el is engedem. Elegem van az apróságokból is: hogy tízpercenként háromszor megy el a net, ha veled beszélek. Hogy a világ legunalmasabb ruháival van tele a gardrób, mert az irodában így illik. Hogy, ha bármi elintéznivalóm akad, akkor 9 előtt nem érek haza. Elegem van mindenből, de legfőképp az egészből.
Eleinte azt gondoltam meg tudom érteni - legalábbis felfogtam ép ésszel. Most már inkább egyre dühösebb vagyok, nem is tudom kire - költözz a holdra inkább.

Hogy tud valami ennyire fájni?
     

10km, 30km, 180km, 1200km, 2000km....

örülök, hogy egyelőre még másik bolygón nem lehet lakni.
    

Okay, it seems that I have to wait.

Every time I have to wait.

Because life is sending the loved one far away from me.

But it's not okay.

  

   

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

DEPRESSED

TIRED.

     

Kóválygok a homályban, mint Stallone a ringben

Frodó vagyok Kőbányán ellopták a ringem

Az apámék, hogy tanítsanak iskolába küldtek

De az óriási nagy könyvekből a falak körém ültek

Iskola, iskola után, diploma a kézben

Mégis csak a szívroham, ami kerülget a HÉV-en

12 órát dolgozni apám szerint jó dolog

33 évesen majd az alkoholnak hódolok

Elfelejtek szeretni és elfelejtek álmodni

A csajom helyett a főnöknél kellene bevágódni

Ha jól csinálom, ügyes vagyok, megdícsér a közösség

Önmagamon pórázom, jéghideg az üresség

Nem merem kimondani,de elítélni nem tudom

Hogy a többségnyi társadalom az én fotóalbumom

Mutatom a gyerekeknek, néznek rám büszkén

A TV előtt töltöm el majdnem minden estém

Feltámad a tenger és én más ember leszek

Hétköznapok súlyától a térdem nem remeg

Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem

Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen

Nem tudom, nem akarom, nem szabad

Magyar vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy megszakad

A hátam a sok tehertől, a tepertős hegektől

Ha körbenézek magam körül, az önbizalmam összedől

Nem tudom, nem akarom, nem szabad

Magas vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy beakad

A fejem minden akadályba, a lelkem örök papagája

Elnémul, ha elém gördül a világ összes akadálya

Itt az idő változni,most nincs időd a szundira

Mert tenni kell a jövődért, pörög mint egy turbina

Nem kopog a boldogság az ajtón, hogyha nem várod

Ez nem olyan, mint a katonaság, itt nem kaphatsz majd eltávot

Nem érdekel a bőröd színe és nem érdekel a vallásod

Csak együtt lehetünk egyenlők, úgy mint a leprások

Belváros és külváros ma egyesül a tömegben

Egyszerre üvöltsön a csend itt a fülekben

Feltámad a tenger és én más ember leszek

Hétköznapok súlyától a térdem nem remeg

Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem

Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen
     
    

Különös dolog az idő.

Csak telni és múlni tud, visszajönni nem.

Ez az év is, hogy elszaladt...

Felmondtam másfél hete, most az az izgi, hogy mi lesz.

Ha azonban visszanézek: elég izgi az is, ami volt. :)

<3

    

2015 számokban

1 szakítás

14 repjegy

-1 nagyszülő

3 munkahely

8 pár cipő

~24 vonatjegy

5 álmatlan éjszaka

2 interjú

2(-3) lakhely

6 nap Dubai

1 hónap Izrael

3 telefon

1 bokaficam

1 szemüveg

2 útlevél

5 idegen ország

2 évad új sorozat

~10 hónap új életforma ;)

A csókok és egyebek számát hálaég nem tudom megmondani.

(Ross Geller talán tudná.:D)

    

Most már nincs hová halogatni:

kilépünk a nagybetűsbe.