Elegem van a mindennapokból, a munkámból, az emberekből, a BKV-ből, Budapestből. Elegem van az egyetemből már előre is. Elegem van abból, hogy kurvára semmi időm, hogy nem mozgok és mindig fáradt vagyok. Elegem van belőle, hogy nem vagy itt, hogy a faszom ki van mindennel, elegem abból, hogy egyedül vagyok minden este. Elegem van abból, hogy egyre rövidebb idő alatt csinálok egyre nagyobb rendetlenséget, mert nem tudok erőt venni magamon, hogy érdekeljen az ilyesmi. Elegem van abból, hogy egész nap sírni van kedvem, és amikor hazaérek ezt el is engedem. Elegem van az apróságokból is: hogy tízpercenként háromszor megy el a net, ha veled beszélek. Hogy a világ legunalmasabb ruháival van tele a gardrób, mert az irodában így illik. Hogy, ha bármi elintéznivalóm akad, akkor 9 előtt nem érek haza. Elegem van mindenből, de legfőképp az egészből.
Eleinte azt gondoltam meg tudom érteni - legalábbis felfogtam ép ésszel. Most már inkább egyre dühösebb vagyok, nem is tudom kire - költözz a holdra inkább.
Hogy tud valami ennyire fájni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése