You're the point I'm spinnin' around.

   

It's okay. We just have to try and everything works.

   

The sea wants to kiss the golden shore

The sunlight warms your skin

All the beauty that's been lost before

Wants to find us again

I can't fight you anymore

It's you I'm fighting for

The sea throws rocks together

But time leaves us polished stones

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Birds fly high in the summer sky

And rest on the breeze

The same wind will take care of you and I

We'll build our house in the trees

Your heart is on my sleeve

Did you put it there with a magic marker?

For years I would believe

That the world couldn't wash it away

'Cause we can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Are we tough enough

For ordinary love

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Már az is szörnyű, hogy ilyet írok.

Kezdünk szétesni.
Vagy ki tudja, már szétestünk és csak zuhanunk tova? A föld felé száguldunk, holott egykor méterekkel fölötte jártunk. Odalett volna a köd? Ajándék a nap, amikor nem veszekszünk, jut belőle minden hétre egy. Én reggel-este nyűgös vagyok, te meg napközben. Jó kedvvel indulok és szomorúan térek haza. Minden percet el tudok helyezni egy 10-es skálán, a baj, hogy nem egy görbét rajzolnak, hanem egy sziklás hegységet.
Közben egyfolytában hiányzol, mintha sosem lennél velem. 
Azt is tudom, meg kell tanulnom, nem lehetek mindig az első. Nem vagyok és nem is leszek egy darabig biztosan, racionális gondolkodással ez teljesen normális. De én kezdek elveszni az érzelmek sűrű erdejében. 
Az is lehet, hogy már nem vagyok érdekes. 
Vagy csak nem érem meg a fáradságot. 
Vagy a szívem meghasad, hogy mi lett velünk.
 

Megjártuk a poklot. 

     

Ma már nagyon könnyen meg tudom állapítani valamiről, vagy valakiről, hogy szép-e.

Kisgyermekként ezzel sokkal inkább voltam bajban, mint ma.

Ki számít szépnek? Mi a szép?

Számomra minden körülöttem lévő gyerek ugyanolyan volt. 

Egyformák voltak, abban hogy mindenki más volt.

Nem értettem, hogyan lehet az egyikre azt mondani, hogy szép, a másikra pedig, hogy nem az.

Két "szép" ember sem volt ugyanolyan, sőt még csak hasonló sem,

nem tudtam eldönteni, hogy valaki akkor miért szép.

Aztán szépen felnevelte bennem az ördögöt a társadalom, és ha ma valami olyat tartok szépnek, amit a többség nem - akkor furcsa vagyok, vagy nincs ízlésem.

Ha egy ember szenved mentális betegségtől, őrültnek hívjuk azt.

Ha a társadalom szenved benne, akkor pedig normálisnak.

     

You scare me and make me wonder.

       

Do you love me for who you are with me?

Or do you love yourself in me?

      

All is a mess now, I miss You as usual, this is the only thing that's the same.

     

     Aztán mondom most megyek. 

Azt mondja: 

"jó estét kislány, ne siessen annyira! Elkísérem haza, ha megengedi!"

Há' mondom, csak jöjjön!

Eljött, elkísért, 50 évig.

      

It would be great if you missed me.

   

I want to feel YOU.

   

So I am alone now for a little bit.

   

Belányi József:
KOMMERSZ (2013)

Kommersz arcom van. Húszból tizenkilencen azt hiszik,
hogy láttak már valahol. Csak minden huszadik megy el mellettem
a felismerés leghalványabb jele nélkül. Százból mindössze
egy akad, aki tényleg engem lát meg magamban.
Amikor először találkozunk, te is azt mondod, hogy
ismerjük egymást valahonnan, találkoztunk már korábban.
És én nem tudom hirtelen, melyik álarcomat vegyem fel.
Mert lehet, hogy arra a srácra emlékeztetlek, aki azt mondta
egy reggel, hogy felhív, miközben magára kapta
spermafoltos gatyáját, amit te rángattál le róla éjjel.
De az is lehet, hogy a sarki újságárus vonásait látod arcomon,
aki akkor is adott neked a kedvenc magazinodból, amikor tudta,
hogy elfelejted azt a százast, amivel adósa maradtál.
Három másodpercem van, hogy eldöntsem, feloldozok-e valakit
emlékeidben, vagy rontok egy vadidegen helyzetén.
És én inkább azt hazudom, hogy a tévéből ismersz:
én vagyok az a meteorológus, aki mindig mást ígér,
mint amit szeretnél. Hóesést, ha autóba kell ülnöd. Kánikulát,
ha megnéznéd a várost. Szélcsendet, ha vitorlázni indulsz.
Te pedig hiszel nekem, és nevetve mondod, hogy tényleg,
és hogy akkor erre igyunk valamit, és reggel azt mondom,
hogy felhívlak, miközben magamra kapom
spermafoltos gatyámat, amit te rángattál le rólam éjjel.

Our worlds should collide, if you know what I mean.

     

I miss You, like this place misses the trees.

      

So this will be it.