Kezdem az elején. Talán még nyolcadikban láttam meg A Piedra folyó partján ültem és sírtam című Paulo Coelho kötetet, valamelyik osztálytársam kezében, sajnos már nem igazán emlékszem, kié volt, de arra igen, hogy a cím igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Ezután gyakran találkoztam Coelho-idézetekkel internetországban, de egyik sem tetszett kifejezetten. Olyan mesterkélt és mézes-mázos volt, túl egyszerű nyelven akart túl fennkölt és elvont lenni és hatalmas gondolatokat elénk tárni egy égi piedesztáról - miközben nem sikerült neki. Ennek ellenére, mindig úgy gondoltam, hogy el fogok tőle olvasni pár regényt, ha nem is mindet, mégsem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem bármelyik kötetét. Most, ajánlásra elolvastam a Tizenegy perc című művét, melyért annyira rajong a népes Coelho-tábor. Bevallom kicsit kritikusan álltam hozzá, még mielőtt elkezdtem volna, de sajnos nem ért kellemes csalódás. Ez a könyv egy ugyanolyan ponyva-szerelmes-sztori, mint amelyeket az ember a Csók és Könny című havilapban talál, megfűszerezve egy kis Brazíliával és egy festőművésszel, némi prostitúcióval és szado-mazóval, és nyakon öntve a "szürke ötven árnyalatával". Alapvetően nagyon komoly témát boncolgat egy nagyon kidolgozatlan szereplőgárdával az élen, és persze némi fejlődésvonal nélküli pálfordulással. Ez nem lenne ennyire szembevakító, ha az egészet nem egy tiniregény nyelvezetével írná le. Szóval, valamiért a rossz könyvre is azt tudtam mondani eddig, hogy igen, most már ezt is tudom, ezzel is szembesültem, ezáltal is több lettem. Ezt a könyvet viszont egyelőre teljes időpocsékolásnak érzékelem, és nem egyszer forgattam a szemeimet a hüvelyváladéktól gennyes jelenetek olvasása során. Vagy legyen komolyabb, vagy legyen felnőttebb. Még adok egy esélyt Coelhónak a Piedra folyóval, és remélem lenyűgöz, különben szemétbe megy az egész.
Azt hiszem, én is az esélyesek között vagyok, akinek a padján láthattad a könyvet. Én például határozottan Coelho-rajongó voltam, de az utóbbi pár évben már nem igazán vonz. Nem tudom, hogy a fordító hibájából, vagy az eredeti is ilyen, de szerintem ez az a fajta könyv, ami sokat mondhat, de szerintem ki lehet nőni. 5-6 éve megőrültem érte, és bár nem ábrándultam ki belőle, de nem tudom még egyszer végigolvasni - egyszerűen már nincs értéke a mostani lelkivilágom számára. És gyanítom, hogy te is így érezhetsz, túl későn találkoztál vele ahhoz, hogy értékeld. Már túl vagy azon a korszakon, hogy mondanivalója legyen számodra. Szóval nyugi. :)
VálaszTörlésEgyébként nekem a Piedra kapásból be sem ugrik, hogy miről szól, talán inkább a Veronika meg akar halnit olvasd el, az annak idején rám hatással volt, de azt sem olvasnám már el még egyszer... Azért próbálkozz. :)
Szívemből szóltál Ancsi :)Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy nemcsak engem nem kebelez be a drága Coelho. ;)
VálaszTörlés:D Niki, azt hiszem igazad lehet. Azért adok neki még egy esélyt, és hátha, ha kicsit ilyen szemszögből tekintek rá, akkor lehet, hogy a következő kötet értékelhetőbb lesz számomra. :) Olinda, engem is megnyugtat, hogy egyelőre nem vagyok egyedül ezzel. :)
VálaszTörlés