Time to see it again...

    

We were never gonna say goodbye...

Kiss me hard before you go, summertime...

Miss my guys already, my heart is crying out loud for fun with them.
   

I just came to say hello...

A BTK táborával csak egy gondom volt: hogy nem csalódtam benne. Pont ilyenre számítottam, semmi meglepetés, semmi pozitív csalódás, egyszerűen semmi olyan, amire ne számíthattam (vagy nem számítottam) volna. Nagyon bölcsész volt és nagyon hosszú ez a 3 nap. Arra éppen félig-meddig jó volt, amire jónak kellett (volna), a szaktársaim egy részét megismertem és egy-két egyetemi ügyintézéssel kapcsolatos hasznos információt is kaptam. Egyébként pedig bár elmentem volna németből nyelvvizsgázni.
Hullafáradt vagyok még mindig, annak ellenére, hogy már legalább 24 órát aludtam. A lábam tökéletesen katasztrofális állapotban van a 3napi fel-alá járkálás és tűző napon álldogálás miatt, amibe természetesen napi 5perc üldögélés volt beiktatva, no meg az ebéd és vacsora ideje.
Szóval a jó az egy erősen túlzó jelző lenne a GT-re (csakhogy nagyon menő, mindent rövidítő bölcsész legyek), és elénk állítottak pár elrettentő példát is, azt hiszem.
A következő túlélési fokozat a kollégiumi gólyatábor lesz, szintén 3 nap sokkolódás, már az előszele is sokkal rosszabb, mint a kari GT-é valaha volt, szóval remélem viszonylag fakultatív lesz, különben még soha nem látott passzivitást fogok mutatni, amihez azért igen közel voltam a múlt héten Zánkán is.
Alapvetően a szaktársak pedig aranyosak, természetesen párukkal jobb viszonyba is kerültem (hálistennek), bár kissé kívülállónak érzem magam, illetve magunk (akik összebarátkoztunk).
Az élménybeszámolóból ennyi elég is.
<3
 

Wanna see, wanna see.

  

Forgive me for not promoting myself all the time.

Írnék, írnék, írnék, de tartalom nélkül, vég nélkül, idő nélkül, érzékek nélkül. Lennék én bunkó, szomorú, fáradt, elgyűrt, megunt, kivirult, vidám, nevető, napozó, alkotó, új életet kezdő, régi szerelmet fel nem hagyó, szárnyaló, zuhanó, fagyos, tüzes. Lennék és vagyok és sosem. Jelenleg annyira elég az agykapacitásom, hogy a mama által írt köszöntő kártya szövegét bevigyem docba, de hogy milyen formát kapjon, az már egy nagyon jó kérdés. Kicsit le vagyok még lassulva, annak ellenére, hogy a tegnapi buli nem tartott hajnalig (legalábbis számomra/számunkra). Papírt keresek, naptárat gyártok, cipőre tükröket ragasztok, padlásra megyek bohócért és úszógumiért, összepakolászok gólyatáborra, összeírom a halason végzendő dolgaim, levelet írok fészen, úgy hangzik, mintha egy csomó dolgom lenne... :D elfoglalt vagyok kérem.

Idebenn, odakinn, itthon és mindenhol. Vagy sehol. Az ég világon semmi komoly intéznivalóm nincs. Komoly.

   

You know I am already searching for that pub, café, club or anyhing.

Az egyetemi felvételi nem volt ilyen nagy szám, mint a kollégiumi, de komolyan. :D Egyébként már kezd feloldódni a 'mindentől és mindenkitől rettegek' - stádium, most már átevickélődöm lassan a 'jaj csak el ne felejtsek, otthon ne hagyjak, le ne maradjak' - szintre. Kell csinálnom egy nagy lapozós naptárat hatalmas cellákkal, hogy legyen helye a beleírni valónak, a papírpazarlási vágyam azonban még nem tudom melyik kötegen éljem ki, így egyelőre a terv sürgős, a kivitelezés ráér. A hiraganákat még mindig nem kezdtem el tanulni, ma délután is sokkal inkább a tükrös cipőmre, a ragasztó utánpótlására és Gregory House-ra koncentráltam. De még tervben van egy jó alapos rendrakás és manikűr is. :D Egyelőre jó, hogy ennyi csak a gondom, de érzem már, hogy halmozódnak előre is a tennivalók, főleg ha így folytatom.
Egyébként evezek az élet tengerén, ebayen kutakodom egy csomó cucc után, amit valószínűleg nem rendelek meg, mert csupán 100 dolláromba kerül és mint tudható: irtózom az ilyen kitudja honnan szedett-vedett  olcsóságoktól. Hogyne. : /
Ideje lenne handicraftelni egy nagyot is, ha már így nyelvvizsgára készülődünk, pl felvarrom majd valamikor a 3hete vett gombokat a nadrágomra. Tényleg van mit tenni, csak lusta vagyok.
<3
 

Summertime sadness

A szép emlékek sokkal jobban elszomorítanak, mint a rosszak.

Take me to a place I've never been to.

     

'Drága Allie! Tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert tudom, hogy mindennek vége köztünk. Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni. Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall, lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.'