Nem tudom, pontosan mivel kezdjem. Jelenleg a gyorsan átalakuló életem változásai közepette elfoglalt vagyok idebenn. Hihetetlen furcsa azt mondani: volt osztálytársak. Vagy azt, hogy bibós voltam. Vagyok és az is maradok, ők is azok maradnak, nem kell(ene), hogy minden ilyen hirtelen és gyökeresen megváltozzon. Felfoghatatlan és kicsit követhetetlen. Ugyanakkor jó, de mégis befejezetlen. Egy fejezet a nagy könyvben véget ért, a könyvjelzőt egyelőre mégsem tudom tovább tolni. Elszakad és megszakad,
"Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik".
Furcsa, reményteli, ideges, kicsit megtört.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése