'Soha nem volt hasonló,

Soha nem volt olyan szó,

Soha nem volt olyan srác,

Olyan mint Te.

Nem akartam azt, hogy lásd,

Hogy nem akarok senki mást.

Hogy nincs még egy olyan, mint mi,

Olyan mint Te.'

     

"Kiss me hard before you go,

Summertime sadness,

I just wanted you to know,

That baby you're the best."

   

I had hoped you'd see my face and that you'd be reminded
That for me it isn't over.

Nobody has made me feel this way before.

Túl az utolsó bibós évzárón, túl a második Gloria Scolaen, túl a fájó (ki tudja milyen hosszú vagy rövid időre, de! szóló) búcsún, túl a meglepetéseken, túl a meghatódott könnyeken, vár minket egy jövő. Ez lehet szebb, lehet rosszabb, lehet hidegebb, lehet melegebb. 
Adele szörnyen szívet-lelket-rengető-remegtető dala jár a fejemben, annak ellenére, hogy a szöveg jelen esetben nem helytálló. Idebenn semmiképp. A szalagavatón is szívbemarkoló volt hallgatni, s tévedtem, amikor a búcsúzáson hittem a hallelujaht a legmélyebbnek. Az érzésre emlékeztem, nem a körülményekre. Noémi volt és Niki volt, és Adele Someone like you volt. A Kávéházban. Akkor is szaggatott, tépett, zúzott és elnyomott. A kollázs-hegyek mögött azonban szól még a dal, szólnia kell, nem akarom, hogy elhallgasson, és nem akarok sírni, pedig most tényleg valami elmegy, valami elmúlik, valami nehéz. 
Tanár Úrnak csak annyit, valahogy így az éterben, internetország berkei közt (s tán sosem jut el az üzenet), nincs fórum mely elbírná súlyát:


I'll never find someone like you...
'I wish nothing but the best for you,
Don't forget me I beg...'


Köszönöm ezt  hat évet, de legfőképp az utolsó kettőt, de igazán a legutolsó egyet.


& igen, legyen kilométerkő: az első a kiindulástól.
   

I'm just so afraid of losing you.

Lehetett volna egy kicsit másképp.

The third day:

I got a hangover...wooohoh.

'Real a human being and a real hero.'

'Cause we're young and wild and (mostly) free'

DZSB

Nem tudom, pontosan mivel kezdjem. Jelenleg a gyorsan átalakuló életem változásai közepette elfoglalt vagyok idebenn. Hihetetlen furcsa azt mondani: volt osztálytársak. Vagy azt, hogy bibós voltam. Vagyok és az is maradok, ők is azok maradnak, nem kell(ene), hogy minden ilyen hirtelen és gyökeresen megváltozzon. Felfoghatatlan és kicsit követhetetlen. Ugyanakkor jó, de mégis befejezetlen. Egy fejezet a nagy könyvben véget ért, a könyvjelzőt egyelőre mégsem tudom tovább tolni. Elszakad és megszakad, 
"Szó bennszakad, hang fennakad, 
Lehellet megszegik". 
Furcsa, reményteli, ideges, kicsit megtört.

SUMMER 2012 (reloading)

Please be good to me.

Stuff I want to do with You:

* watch the sunrise and the sunset

* go to cinema

* go on a long walk

* hold your hand

* stay up all night talking like long ago

* lie under the stars

* cook together

* go swimming

* hug you

* sleep with you

* have a nap all day long

* travel somewhere new

* kiss on the forehead 

* have a scoop of some weird flavored ice-cream

* kissing for long

* runaway.

Do you feel the same pain too?

Still not over...

	College - A Real Hero (feat. Electric Yo .mp3
	Found at bee mp3 search engine

Alig egy hajszál választ el a nagybetűs élettől, a vágyott függetlenségtől, most a küszöbön mégis megtorpanok. Reszketnek a térdeim, a lábaim felmondják a szolgálatot. Ellenkezem és kapaszkodom. Örülök, de közben fáj. Elmúlik, vége lesz, szinte vége is már, utolsó nap, utolsó ajtó, utolsó felelet, utoljára lépünk ki, utoljára húzunk matrózt. Most lesz igazán vége. Holnap.

'Vi haller din hand...'

It's the hardest thing in the 'finish'.

Nem számít, hogy hányszor fogsz még elmenni. Nem számít, hogy mennyi időre, hogy milyen sokáig maradsz távol, vagy hogy előtte milyen sokáig vagy épp milyen kevés ideig voltál itt. Ez mindig így fog menni. Ez csak így megy. Másképp nem. Ha egy hét után, akkor egy hét után, ha három nap, akkor három nap. Ha egy egész nyár, akkor egy egész nyár után fog ugyanilyen érzésem lenni. Ha majd az élet végén elmész, akkor is így lesz és így fogok viselkedni, mert nem tudok tenni ellene. Akkor is könnyek közt fogok elbúcsúzni, nem számít, hogy előtte egy hosszú vagy egy rövid életet éltünk le együtt. Az számít csak, hogy elmész, itt hagysz, és hogy nem leszel itt velem. 

It's time to take it serious.

   

Do you think about me now and then?...

Miss you...here.

Don't know if you're still watching or just have accepted that I'm not that interesting 

and then maybe you just have let it go.

Sometimes I just cannot find a picture that describes us well.

 
  

'Sometimes I feel like throwing my hands up in the air'

	Florence and The Machine - You've Got The Love .mp3
	Found at bee mp3 search engine

Néha azok a dolgok a legfontosabbak és a leginkább magától értetődőek, amiről nem, vagy csak alig beszélünk. Amikről, akikről csendben elmélkedünk. A buszon ülve, otthon a fürdőkádba merülve, éjjel az ágyunkon fekve, délután a napon, a hátsókertben. A testvérünk, az anyánk, a szeretőnk, a barátaink. Akikről nem áradozunk nap mint nap, akikről nem újságoljuk el mindenkinek, hogy 'Képzeld, kivel találkoztam/beszéltem/mentem...', akik minden nap eszünkbe jutnak, mégsem ecseteljük a bennünket körülvevő embereknek. Akikről nem is kérdeznek, oly magától értetődő, vagy olyan kínos, hogy egy ilyen triviális dologra kérdeznek. Akiket nem kell emlékeztetnünk, hogy szeretjük őket, mégis megtesszük újra meg újra. Akiknek nem kell emlékeztetniük, hogy szeretnek bennünket, mégis megteszik újra meg újra - ha nem szavakkal, hát tettekkel. Akiknek nem kell attól félniük, hogy valaha feledésbe merülnek, vagy hogy valaha lemondunk róluk. 

S szó nélkül is jár az agyunk, szavak nélkül is értjük, csak néha fel nem fogjuk. Óvunk, vigyázunk, elővigyázunk, félünk, rettegünk, reszketünk, hiányolunk. Nevetünk, csókolunk, ölelünk, sírunk, zokogunk.

Sokáig írom e pár sort, újra-újra elmenti a blogger, miközben ide-oda cikázok a weboldalak között. Gondolataim ismét összeszedem, leírom, egy mondattal mindig több. Azt hiszem, a szeretet fáj. Vagyis a szerelem, jobban mondva. Nem is hiszem, tudom.

'You got the love. (8)...'

 

Finals 2012

Please set me free.

To school to be cool.

Soon...sooner.