Hát nem irónikus? Idén nyáron sok, igen, azt hiszem (főleg az előző évek csúnya átlagához és saját magamhoz képest) tényleg sok hullócsillagot láttam. És most, mikor végre lehetne, legalább egyet, és valóra is válhatna - egyszerűen nem kívántam semmit. Az ég egy adta világon semmit. Se tejet, se kiscicát, se fiút, se sulit, se csokit, se boldogságot. Miért? Talán nem volt egyikre sem szükségem? Talán nem. 
Nem tudtam és nem is akartam kívánni. Keresgéltem a fejemben és nem jutott eszembe semmi.  Jó volt minden így. Jó minden így. Nem éreztem hiányt.
Talán tényleg ilyen érzés boldognak lenni?