Gyere-gyere jó lesz, nem nézünk soha vissza, nem nézünk a lábunk elé, megyünk merre visz az út, nem hallunk a hátunk mögé és nem sírunk többé soha. 
Fel az égre, a messzeségbe, hegyek közé, tengerek fölé, tavak mélyére, zuhatagok alatt.
Olyan kedvem van, hogy semilyen és mégis valamilyen. Olyan majd kicsattanok, de mégsincs kedvem semmihez. Egyszer festenék, egyszer varrnék, aztán csak feküdnék, hozzád bújnék, aztán elszaladnék. 
Vigyorognék, majd elesnék. Hátha utolérnél, vagy talán csak elkapnál, elrepülnénk és lezuhannánk. 
Fényben ülnénk, elfújna minket a szél, akár a sivatagi homokot, vagy az országút porát, .
<3