We had a summer.
2011. augusztus 31., szerda
2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 28., vasárnap
Goodbye my lover, goodbye my friend...
you have been the one, you have been the one for me.
I hope this wasn't our last goodbye but the last one to be such far from each other
for such a long time.
2011. augusztus 26., péntek
Hát nem irónikus? Idén nyáron sok, igen, azt hiszem (főleg az előző évek csúnya átlagához és saját magamhoz képest) tényleg sok hullócsillagot láttam. És most, mikor végre lehetne, legalább egyet, és valóra is válhatna - egyszerűen nem kívántam semmit. Az ég egy adta világon semmit. Se tejet, se kiscicát, se fiút, se sulit, se csokit, se boldogságot. Miért? Talán nem volt egyikre sem szükségem? Talán nem.
Nem tudtam és nem is akartam kívánni. Keresgéltem a fejemben és nem jutott eszembe semmi. Jó volt minden így. Jó minden így. Nem éreztem hiányt.
Talán tényleg ilyen érzés boldognak lenni?
Nem tudtam és nem is akartam kívánni. Keresgéltem a fejemben és nem jutott eszembe semmi. Jó volt minden így. Jó minden így. Nem éreztem hiányt.
Talán tényleg ilyen érzés boldognak lenni?
U turned me into something beautiful.
Félünk az ismeretlentől. Talán örök érvényűen így lesz ez még nagyon sokáig, s talán örök érvényűen lesznek majd bátrak, vagy csak egyszerűen olyanok, akiknek nincs mit kockáztatniuk, akiknek nincs félelemérzetük, akik mernek, akiket vonzza majd az ismeretlen. Nem az a fajta, amelynél nagyjából tudja csak az ember, hogy mire számíthat, hanem az, amikor a teljes kép, ami a fejünkben megjelenik egy nagy fekete üresség. Persze sok lehetőséget adunk a 'talán'oknak, a 'lehet, hogy'oknak és az 'esetleg'eknek, de semmi biztos nincs ilyenkor a fejünkben.
S hasonló ősz kezdődik. Van a fejemben egy csomó talán, esetleg, lehet, vagy inkább rengeteg: kellene.
De valahogy mégis egy nagy üres fehér vászon, ami arra vár, hogy színessé tegyék, de egyelőre úgy érzem se festékem, se ceruzám, se semmi olyanom nincs, amivel legalább összemaszatolhatnám.
Mert ismét véget ér egy újabb nyár, elkezdődik egy újabb év, ismét nem tanultam annyi mindent, mit szerettem volna, ismét nem haladtam előre, csak álltam egy helyben, örültem a mának, a pillanatnak, az esélyeknek és a meg nem ragadott lehetőségeknek.
Nem az fáj, hogy a nyárnak vége. Az egyik ami ennél jobban fáj az, hogy így egy sokkal nagyobb és hosszabb valami végéhez közeledünk egyre vészesebb iramban, egyre gyorsabban, egyre szünetet nem tűrő módon, véget ér gyerekkorunk talán. Igazán csak most, de valójában soha.
A másik pedig az, hogy ismét elmész, nem leszel itt, hogy megint eljött a pillanat, hogy megint számolhatom a napokat, hogy megint itt maradok, megint sokáig.
S hasonló ősz kezdődik. Van a fejemben egy csomó talán, esetleg, lehet, vagy inkább rengeteg: kellene.
De valahogy mégis egy nagy üres fehér vászon, ami arra vár, hogy színessé tegyék, de egyelőre úgy érzem se festékem, se ceruzám, se semmi olyanom nincs, amivel legalább összemaszatolhatnám.
Mert ismét véget ér egy újabb nyár, elkezdődik egy újabb év, ismét nem tanultam annyi mindent, mit szerettem volna, ismét nem haladtam előre, csak álltam egy helyben, örültem a mának, a pillanatnak, az esélyeknek és a meg nem ragadott lehetőségeknek.
Nem az fáj, hogy a nyárnak vége. Az egyik ami ennél jobban fáj az, hogy így egy sokkal nagyobb és hosszabb valami végéhez közeledünk egyre vészesebb iramban, egyre gyorsabban, egyre szünetet nem tűrő módon, véget ér gyerekkorunk talán. Igazán csak most, de valójában soha.
A másik pedig az, hogy ismét elmész, nem leszel itt, hogy megint eljött a pillanat, hogy megint számolhatom a napokat, hogy megint itt maradok, megint sokáig.
2011. augusztus 25., csütörtök
2011. augusztus 21., vasárnap
But now I've found you.
'Ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt
és keresem azt aki engem akar,
akinek engem küldött, akit nekem szánt az ég.'
2011. augusztus 20., szombat
Megtanulhattuk volna már, hogy semmi sem olyan, mint a filmekben.
Gyakran rossz az időzítés, vagy nincs mentség, vagy csak nincs bocsánat.
Vagy a szerelem csak úgy elmúlik, elillan, s az is előfordul, hogy a dolgok
nem jönnek rendbe. Nem fordulnak jóra a sorsok, a lányok nem vékonyak,
a fiúk csúnyán beszélnek és a gyerekek nem mosolyognak.
Nem áll jól a hajunk, nem hófehér a fogsorunk és nincs időnk mindenre.
A filmekben minden fordítva történik. A rossz tettet megbocsátják, a szerelmesek kibékülnek
mindenki szép és illatos, vidám, sosem veszekedünk és rengeteg a pénzünk.
Egy dolog azonban mindezek felett áll.
Mi vagyunk.
Mi, akik mindezeknél is különbek.
Csak még egyszer utoljára, ragyogd be nekem az égboltot.
Mielőtt kihunyna a fény, csak még utólszor, hadd lássalak tündökölni,
odafenn, magasan, felhők közelében. A kedvemért, vagy bánom is én
a mosolyomért, a két szép szememért, vagy kérj amit csak akarsz,
de egyszer még lássalak teljes fényedben, mielőtt lebukik a nap
a horizonton, mielőtt befeketednek a felhők, mielőtt vége a nyárnak,
mielőtt...végleg elmész. újra.
Akartam feküdni veled egy parton, késődélutáni napsütésben.
Akartam csillagos égboltot bámulni veled, hazafelé úton, éjjel.
Akartam fesztiválokra menni, sokszor látni a fontos embereket- mindenkit.
Akartam csinos lenni, mint minden lány a filmekben.
Akartam része lenni, valami nagy, valami hatalmas egésznek.
Akartam ott lenni, ha ott volt rám szükség.
Akartam ráérni, ha időt kellett volna szánnom rá.
Akartam befejezni és akartam újrakezdeni.
Akartam tanulni, és akartam alkotni.
Akartam aludni és akartam álmodni.
Akartam merni-
de úgy tűnik nem akartam eléggé.
Hm. Beszámolót? Úgyis tudja mindenki, hogy jó volt. Veled.
Nyár? Még tart, de már nem sokáig, nem haladtam egyik tantárggyal sem semmit az égadta világon. Ma sem fogok és a maradék másfél-két hétben sem. Most kezdem csak érezni, hogy közeleg a vége. Ahogy ideértünk. 20.-a, gólyatábor, nyelvvizsga, beköltözés, tanév. Idén is legalább olyan rossz lesz, mint eddig. Mint régen, mint minden évben. Egy hete nem írtam már lassan, kicsit több és most sincs igazán ihletésem hozzá. Annyi mindent nem tettünk meg idén nyáron sem. Miért?
Nyár? Még tart, de már nem sokáig, nem haladtam egyik tantárggyal sem semmit az égadta világon. Ma sem fogok és a maradék másfél-két hétben sem. Most kezdem csak érezni, hogy közeleg a vége. Ahogy ideértünk. 20.-a, gólyatábor, nyelvvizsga, beköltözés, tanév. Idén is legalább olyan rossz lesz, mint eddig. Mint régen, mint minden évben. Egy hete nem írtam már lassan, kicsit több és most sincs igazán ihletésem hozzá. Annyi mindent nem tettünk meg idén nyáron sem. Miért?
2011. augusztus 14., vasárnap
Beléd halok-ember.
Nero Ft. Sub Focus - Promises (Skrillex & Nero Remi .mp3 | ||
Found at bee mp3 search engine |
Megdumáltuk
Mennyi mindent csináltunk egy este alatt, te jó ég :DD
DHB. de komolyan. reggel fél7kor feküdtem le aludni, miután már megreggeliztünk - ezt hozzátenném. :)
Ittunk-szívtunk-grilleztünk-ettünk-ittunk-szívtunk-csillagokat bámultunk-elmentünk a zöld határba (értsd, ahogy akarod :DDDD)-'mi voltunk a buli lelke'-hazamentünk mezítláb-lábat mostunk-szívtunk-dubstepre torzultunk-kurvanagyot partiztunk(értsd, durvább buli volt otthon, mint a zöldben)-megbeszéltük a dolgokat, tudjátok, mint ex az exxel-reggeliztünk-beszéltünk-lefeküdtünk aludni. 6.30
Anyád!a szúnyogok aztán Koszorúslányok bár egyik sem volt tűrhető. :D
Imádtam és megőrülök értetek.
DHB. de komolyan. reggel fél7kor feküdtem le aludni, miután már megreggeliztünk - ezt hozzátenném. :)
Ittunk-szívtunk-grilleztünk-ettünk-ittunk-szívtunk-csillagokat bámultunk-elmentünk a zöld határba (értsd, ahogy akarod :DDDD)-'mi voltunk a buli lelke'-hazamentünk mezítláb-lábat mostunk-szívtunk-dubstepre torzultunk-kurvanagyot partiztunk(értsd, durvább buli volt otthon, mint a zöldben)-megbeszéltük a dolgokat, tudjátok, mint ex az exxel-reggeliztünk-beszéltünk-lefeküdtünk aludni. 6.30
Anyád!a szúnyogok aztán Koszorúslányok bár egyik sem volt tűrhető. :D
Imádtam és megőrülök értetek.
2011. augusztus 11., csütörtök
Black Eyed Peas - Just Can't Get Enough .mp3 | ||
Found at bee mp3 search engine |
'Girl, we could form a team and
like I could be the king, you could be the queen and,
My mind is dirty and it don't need cleanin'
I love you long time so you know the meanin'
Oh baby I can't come down,
So please come help me out,
You got me feelin' high and I can't step off the cloud
and I just can't get enough'
Úúúúristeeen mindjárt tíííz.
Húha, még rá is kérdeztek, hogy még mindig? Még mindig. És meglepődött.
De hisz' hogy volna, hogyan lehetne másképpen!? Sehogyan. Így van és kész, így jó és szép.
Te vagy a szívem királya :D
2011. augusztus 10., szerda
Tízhúsztízhúsz-
Jött, elment, mentünk, ideértek, szívtunk, ittunk, ettünk, szívtunk, ittunk, gyalogoltunk, ittunk, beszélgettünk, összevesztünk, kibékültünk, hazajöttünk, aludtunk, felébredtünk, nyöszörögtünk, elaludtunk, tévéztünk, felkeltünk, ettünk, filmeztünk, neteztünk, felöltöztünk, elindultunk, odaértünk, elmentek, jöttek, találkoztunk, elhoztak, bejöttünk, kimentünk, elmentek.
Bejöttünk, összepakoltunk, leültünk, nevettünk.
Péntek :D
Felhívtak közben Bajáról, hétfőn 10.20kor kezdődik a vizsgám, 10.10re kell legkésőbb odaérnem.
Bejöttünk, összepakoltunk, leültünk, nevettünk.
Péntek :D
Felhívtak közben Bajáról, hétfőn 10.20kor kezdődik a vizsgám, 10.10re kell legkésőbb odaérnem.
2011. augusztus 8., hétfő
Gyere-gyere jó lesz, nem nézünk soha vissza, nem nézünk a lábunk elé, megyünk merre visz az út, nem hallunk a hátunk mögé és nem sírunk többé soha.
Fel az égre, a messzeségbe, hegyek közé, tengerek fölé, tavak mélyére, zuhatagok alatt.
Olyan kedvem van, hogy semilyen és mégis valamilyen. Olyan majd kicsattanok, de mégsincs kedvem semmihez. Egyszer festenék, egyszer varrnék, aztán csak feküdnék, hozzád bújnék, aztán elszaladnék.
Vigyorognék, majd elesnék. Hátha utolérnél, vagy talán csak elkapnál, elrepülnénk és lezuhannánk.
Fényben ülnénk, elfújna minket a szél, akár a sivatagi homokot, vagy az országút porát, .
<3
Fel az égre, a messzeségbe, hegyek közé, tengerek fölé, tavak mélyére, zuhatagok alatt.
Olyan kedvem van, hogy semilyen és mégis valamilyen. Olyan majd kicsattanok, de mégsincs kedvem semmihez. Egyszer festenék, egyszer varrnék, aztán csak feküdnék, hozzád bújnék, aztán elszaladnék.
Vigyorognék, majd elesnék. Hátha utolérnél, vagy talán csak elkapnál, elrepülnénk és lezuhannánk.
Fényben ülnénk, elfújna minket a szél, akár a sivatagi homokot, vagy az országút porát, .
<3
2011. augusztus 5., péntek
...s most mégsem érzem már, a nagy változást akaró és elhozó kedvem elszállt. Csak mert a hangulatom ilyen ingatag, nem is biztos, hogy jó ötletnek tűnt a színek és a képek meg a modulok össze-vissza csereberéje. Majd, ha végleg megállapodom egy ötletnél, egy kiforrott tervnél, akárcsak a hajammal állok jelenleg, akkor oké, átalakítom. De most még legalább egy hónapig ilyen uncsi leszek és megszokott. Legalább is itt. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)