Egyre gyakrabban fog el a rettegés, mert egyre ritkában jön a megerősítés,
hogy egyszer majd lezuhanunk mindketten a mélybe,
és nem lesz már értelme annak, amit gondolunk,
csak két papírfigura leszünk az üres asztalon, forgunk,
de nem fonódunk.
S akkor a papír tartani fogja-e még magát, vagy elszakad,
és nem lesz tovább? Az idő is elszalad,
mi lesz, ha a vonatunk elrobog, mi rajta ugyan, de a jegyeink nem egymás mellé szólnak?
Mi lesz akkor, elszakadunk?
Melletted akarok ülni, nem számít, mi az úti cél, ha együtt érkezünk oda.
Csak akarj te is mellettem ülni. Nehogy rossz helyen szálljon le az egyikünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése