Zöld nyári napokat akarok. Mint régen.

Tudom, hogy nem lesz már soha úgy.

Biztos, csak elfáradtam. Kipréselt belőlem mindent ez a félév. Az idő is már több mint egy hete ilyen rossz. Folyton sötét van vagy esik az eső, nem lehet kimozdulni és tanulnom kell, megállás nélkül. Bizonyára csak ez lehet a baj...

És nem vagy velem, és nem tudjuk megoldani. Eddig másról sem szólt az évem, mint májustól rajongva várni a nyarat, tudván, hogy vagy itthon leszel végre velem, vagy legalább gyakrabban láthatlak, aztán augusztusban fájdalmasan beletörődni, hogy újabb tanév kezdődik, és ismét távol leszünk egymástól. De most egyszerűen csak nem látom a fényt az alagút végén. Nem lesz hazaérkezéssel teli a június, és nem lesz igazán mit siratnom szeptemberben, mert idén nem lesz nyár, amit együtt töltünk. Te itt leszel, én pedig haza megyek. Tavaly nem tűnt ilyen kilátástalannak a helyzet, mert legritkábban kéthetente tudtunk normálisan együtt lenni, csak mi ketten... Idén a kéthetente lett az átlagos, de inkább a három hét. Volt, amikor egy hónap. Megígértem magamnak, hogy kihúzom a félévet, és aztán majd úgy is alakulni fognak a dolgok, kisüt a nap, jön a jó idő, lefoglalom magam, de most még nincs idő összetörni. És mégis igen csak jó irányba haladok felé. Most itt szenvedek közel 2 órája egy 3soros mondattal, ami sehogy sem akar összejönni... egész nap csak bámulok ki az ablakon, pedig nincs sok látnivaló, sőt.

Ősztől pedig, ha minden jól megy, talán kicsit helyreállunk... ne feledd, hogy a kezdetekkor minden egyes nap, de legalább minden másnap találkoztunk. És működött. És nem féltem semmitől. És akartam. 

És én nem félek tőle, hogy túl közel legyek. Én Tőled félek. Néha kicsit úgy érzem, mintha elfelejtettük volna, hogyan kell együtt lennünk. Már nem beszélünk álmokról, tervekről...bár lehet, hogy csak kinőttünk belőle. 

Próbálom leírni, de nem tudom úgy körbeírni, ahogyan azt pontosan érzem:

hiányzol.

Annyira, hogy fáj.

És nem tudom, mi gyógyíthat ki ebből a betegségből, mert belőled sosem elég.

    

Passenger - Let Her Go .mp3

Found at bee mp3 search engine

It's simple.

  'Humans are such futile creatures. 

If I could be reborn, I'd want to be a fish.

I'd swim around in a little bowl.

It'd be just me..."

...and You. 

    

"What keeps you up in the night?

Making love, and unfinished creative business."

Nem tudok, és nem akarok...

...betelni Veled.

   

Every part of You.

I love You.

Do you know or feel it?

     

Döntéseket hoztunk, előre vagy utólag.

Érzelmeket mondtunk - belőlünk, vagy futólag.

Cselekedtünk, ha lehetett jót s jól.

Tudtunk? - semmit a világról,

futottunk, elestünk, elmerültünk a térdig érő fűben.

Aztán felálltunk és a napba néztünk merészen,

tudva mindent, mit eddig csak reméltünk.

Bíztunk.

    

Újra meg újra lejátszom a fejemben, 

ahogyan azt a bizonyos mondatot mondtad, és élesen a fülembe hasít:

   "túl közel".

   

 KETTESNEK ENNYIRE MÉG SOHA.

   

Amikor japán szóbelin kihúzod Jennifer Aniston életrajzát :D

日本語　は　とても　大嫌い　です。

 

"Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad."

Egyre gyakrabban fog el a rettegés, mert egyre ritkában jön a megerősítés,

hogy egyszer majd lezuhanunk mindketten a mélybe, 

és nem lesz már értelme annak, amit gondolunk,

csak két papírfigura leszünk az üres asztalon, forgunk, 

de nem fonódunk.

S akkor a papír tartani fogja-e még magát, vagy elszakad,

és nem lesz tovább? Az idő is elszalad,

mi lesz, ha a vonatunk elrobog, mi rajta ugyan, de a jegyeink nem egymás mellé szólnak?

Mi lesz akkor, elszakadunk? 

Melletted akarok ülni, nem számít, mi az úti cél, ha együtt érkezünk oda.

Csak akarj te is mellettem ülni. Nehogy rossz helyen szálljon le az egyikünk.

  

I just want a summer with you again.

   

Heti egy, vagy maximum két bejegyzés. Ennyire futja mostanság. Elfáradtam. 

Szellemileg, fizikailag. Sok lesz ez a két hét, ami még hátra van. 

Iszonyú sok. Meg kell tanulnom nem aludni.

     

If it bothers you, then do not read...

Hiányzol.
Hiányzol a karjaimból, hiányzol az álmaimból. Hiányzol az ágyamból. 
Hiányzol a kezemből, a számból, az ölemből.
Hiányzol a szívemből, hiányzol a lelkemből.
Hiányzol a gondolataimból, a szavaimból.
Hiányzol a napjaimból, a hétvégéimből.

Hiányzol az életemből.

Hiányzol belőlem.
     

I want those summer nights with you.

        

A problem isn't the hardest when it comes up,

and you can't do anything to solve it,

but when you could do something about it,

but you just don't.

And it isn't the hardest when it stops you,

but when you don't want to go forward.

       

I have some feelings for You.

So this is how we do it.