Élek még, levegőért kapkodom. Na jó, ez nem igaz. Mármint, hogy élek. Dehogyis. A második fele nem igaz. Nagyon vicces ugye? Nem vagyok valami kicsattanó formában, de azért jobban viselem a létet, mint az elmúlt héten. Vészesen közeleg az érettségi, tételekkel kellene bíbelődnöm, s valószínűleg a heti programom is ez lesz (már, ha 3nap egy hétnek tekinthető, de mivel egy kedves ismerősöm állítása igazolhatná ezt a felvetést, így tényként elfogadom). Valahogy érzem, hogy nem az igazi, kínnal telített ez a szünidő. A legrosszabb, hogy a legrosszabb jön a leggyorsabban. No, gond egy szál se, tudom, ha belehúzok, bármire képes vagyok. Mármint, a saját elvárásaimhoz viszonyítva. :D Ami annyira nem is nehéz. A legnagyobb bajom, hogy le kell ülni. Le kell ülni, nem mozdulni, csak csinálni, csinálni, nem felkelni, nem enni, nem inni, nem megnézni az időjárás jelentést. Nem ötletelni új fürdőruhákon, új képeken, új rajzokon. Ó te jó ég, keddig még AZ is. Van baj, van baj, lassan meggyőzöm magam, de szalad az idő, szalad az autó, szaladok én is. :)
Jó éjszakát gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése