Milyen érzés? Semilyen.
Ugyanúgy gondolkodom, ugyanúgy veszem a levegőt, ugyanúgy rajzolok, ébredek és alszom el, mint tegnap. Mikor még csak 17 voltam.
(Ugyanúgy leszólít a vonaton/buszon egy-egy hatvanas fószer, csak ma már még bunkóbb voltam - sebaj, nem vette a jeleket, mp3 fülemben, kezemben könyv, de azért két szám közt csak hallom, hogy nekem magyaráz...) :D
Annyiban változik az életem, hogy holnap leadhatom az érettségi jelentkezést anélkül, hogy aláíratnám apával, és a héten mégsem kell megkérnem anyát, hogy hozzon a boltból üdítőt a hétvégére, megvehetem magam. Micsoda siker. Ezért aztán gyerekek nem éri meg 18 évet élni, mármint: sok másért igen, de csak ezért semmiképp. Hogy a személyimet villogtathassam egy élelmiszerboltban. Azt hiszem, ennél mégiscsak több küldetéstudat szorult belém. :)
Na a bankszámla, az már királyság, meg az életbiztosítás, meg ilyen és más hasonló nagy szavak.
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése