I miss the nights we spent together. 

    

I got into the flow.

I am into Christmas as hell.

   

miss you, even it's a second since you're gone

Az volt jó benne, hogy bármire is gondoltam, 

az nem játszott, hogy ne számíthatnék Rád, 

bárhogyan is legyen. 

    

Egy meg nem született bejegyzés

Vagy gyerek. Vagy rákocska. Probléma.
Valami, amitől rettegtem. Vagy talán rettegtünk.
Egészen addig nem is aggódtam, amíg te nem aggódtál. Aztán ahogy láttam, mennyire aggaszt téged a dolog, és engem pedig mennyire nem, na akkor kezdtem el én is aggódni.
Józan ésszel, racionálisan lehetetlen lett volna. Lehetetlennek is tartottam. Aztán persze eszembe jutott minden, meg hogy simán benne lehetünk abban a bizonyos 1, azaz egy teljes %-ban. 
Aztán már azon járt az agyam, hogy ha az egyik, akkor mit teszek, vagy mit kell tennem, ha a másik igazolódik be.
Már mindent felkutattam a neten. Mit vegyek, hol vegyek, hova menjek, mikor rendel ez, mikor rendel az, mikor van nyitva okmányiroda...
anyáéknak elmondom-e?
A két esetből az egyiket biztosan igen. A másikról még nem döntöttem - hálaég nem is kell.
Ijesztő volt végigsakkozni a lépéseket, elejétől egészen addig, amíg szinte meg nem történtté lehet tenni. Szinte. Mármint az egyik opciót. Ha daganatról lett volna (lenne?) szó, azt nyilván nem tudom végigsakkozni.  De amint végiggondoltam és eljutottam egy pontba a feltételezett zuhanásból, ott már jó volt. Onnantól kezdve megnyugodtam, és azt tudtam mondani: jöhet, aminek jönnie kell. Készen állok és várok. 
Ijesztő, hogy mennyire beleástam magam lelkileg, távoli és nem is olyan távoli jövőmbe vájva, pedig ma jött mint a megváltás, és legalább egy hónapig félretehetem az efféle gondolatokat.

Kicsit nagy rajtam a nyomás, azt hiszem.
Olyan másfél hétnyi.
 

A legszomorúbb mégis az, hogy ezt anélkül nem tehetem meg csak úgy,

hogy nem vagyok mondjuk halálos beteg. 

   

RIP Brittany Maynard. You taught me something, I think.

Mit tennél, ha halálos betegséged lenne, és azt mondanák, nagyjából fél éved lehet hátra az életedből?

Valószínűleg megpróbálnánk minden napot a maximumon élni, megragadni minden percet, és (vagy) várnánk. Nevezhetjük határidőnek, nevezhetjük végnek. Ha arra gondolok, én mit tennék, akkor a válaszom az, hogy felhagynék az eddigi életemmel. Kiderülne mi az, ami igazán fontos az életben, és mi az, amit "csak átmenetileg" viselünk el. Abbahagynám a munkám, és az egyetemet is. Nem azonnal, de hamarosan. A lekötött pénzemet utazásra költeném és a családomra, a barátaimra. Összehívnám a rokonságot mielőbb, egy kis lakodalomra, meg vennék egy kiskutyát és minden egyes nap elmennék futni. Letörölném egy pár site-ról a profilomat, több filmet néznék. Könyvet írnék. 

Fogalmam sincs, mit tennék.