Azt akarom, hogy előttem csontjaidra vetkőzz,

nem marok húsodba, így nem kell, hogy rejtőzz.

Hangod vagy te, a szádon húzódó félmosoly,

szemedben megcsillanó fény vagy,

s én látni akarlak, hallani és érezni,

mint tavaszt a serkenő hóvirág.