Az életemnek egy igen tanulságos szakaszát fogom magam mögött hagyni szerdán, amikor kilépek a kollégium ajtaján. Remélem nem fog hiányozni, mert az azt jelentené, hogy ettől rosszabb lett. Ugyan, azért ki lehetett bírni, de hosszú volt nagyon ez az év, és a nyártól várom vissza a kárpótlást. A barátaimat, a megértést, a mókát, az időt. Az életet.
Nem érzem úgy, hogy fájni fog, egyszerűen magam mögött hagyom. Inkább - igen, be kell valljam - a város fog hiányozni, a nyüzsgés, hogy mindig van élet, van hova menni, sosem unatkozom. Ez a tanév viszont egyelőre biztosan nem.