A legjobb dolog, ami valaha történt velem - "beszédtöredékek"

'inkább többféle dolgok

különben is hogy lehet azt összehasonlítani, hogy mittomén először láttam a tengert és amikor először sétáltunk haza

ezek közül nem olyan egyszerű a választás'

'vagy hogy egyszer elmentünk bokáig sárban a Bencivel a boltba, és végig röhögtünk  vagy hogy apával külön kellett végig mennünk Sucha Belán, mert először elvesztettük a csoportot 

vagy Daniékkal rákot fogunk Baosicin  és Momir naptejjel próbálja őket kiölni a kagylókból :DDD'

'vagy amikor DTDben nem értetted mit mondok és nagyon mélyen a szemembe néztél, szerintem, előtte még soha senki nem nézett úgy a szemembe'

'vagy az is jó volt, amikor még a Boglárkáék átjártak játszani  és átjött h maradhatna-e játszani, mire mondtam h igen, és hazament szólni az anyukájának h átjött, mert amúgy az ablakon mászott ki :DDDD'

Vagy amikor először láttam a kék barlangot vagy a nyílt vizet, vagy medúzát, vagy az alagutakat. Vagy azt a nagy kardhalat...  Életemben az egyik legjobb dolognak tartom, ami valaha történt velem, hogy 6 évig bibós lehettem. Meg aztán, hogy az öcsém is az lett. Hogy taníthattak olyan emberek, akikre máig felnézek (nem csak Halason). A mélykúti rajzszakköröket, a röpiedzéseket - főleg a nyári alapozásokat, és hogy még ismerhettem és emlékeimbe éghetett a sajnos már eltávozott anyai nagymamám - sosem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de szinte példaképként tekintek rá (a példakép fogalma számomra teljesen elfogadhatatlan dolog egyébként).

Vagy amikor Mezőkeresztesen, Toncsiéknál kinn ültünk a ház előtti árok parton este és "ha jó a kedvedet" játszottunk, meg éjjel kiszaladtunk a tűzijátékra. 

Vagy amikor alsóban egy nyáron minden délután néztük a dédivel a Betolakodót :DD.

Vagy amikor még eljárt hozzánk játszani a Zsolti, és a rengeteg plüssünkkel safarit játszottunk a kertben :DD. No meg star warst és sámán királyt - elég menő volt.

Vagy az első 'reggel-megyünk-haza' buli Fehértón Orsiékkal. Vagy az az Isztambulban töltött nap... vagy amikor Wörrstadtban voltunk, meg (egye fene) a Mecsekben anyáékkal. Vagy fenn a Njegos Mauzóleumban - ú igen, ez is elég jó volt. 

Vagy az a nyár, amikor minden nap találkoztunk, és hajnalig nálad voltam, és be nem állt volna a szánk reggelig. 

Nem is tudom, mi volt közülük a legjobb. Összehasonlíthatatlanok és megismételhetetlenek.