Azt gondoltam, menni fog ez, csendesen, nyugodtan, rendben.
Mi lelt!?
Hidd el, ha teleportálhatnék, már túl lennénk rajta. Nem a szomszédba megyek.
Sajnos.
Nem akarom még nehezebbé tenni.
Csak annyit kérek, ne akard te sem.
2017. október 9., hétfő
Végtelenül furcsa érzés, hogy véges az idő, melyet itt töltök még. Bármennyire is szerettem volna, mégsem vált otthonommá ez a hely. Ketyeg az óra, érzem is, hogy sietnem kell. Úgy teszel, hogy siessek. És közben számolom, hogy hányszor nem fogok már futni az erdőben, hogy hány napfelkeltét nem látok már az erkélyről, hogy hány busz után nem fogok már futni reggelente, és hogy hány este nem érkezem ide haza többé az ölelésedre. Hány doboz lesz vajon a vállamon a teher? Hány csillagot számolok majd éber éjjeleken még? Végtelenül furcsa érzés - hazamenni.