Az a baj, hogy nem azt érzem, hogy közelednénk egymás felé,

vagy ahhoz, hogy együtt legyünk.

     

Nem tudom, jobb lenne-e ha nem laknék egyedül.

Most csak azt tudom, hogy egyes-egyedül vagyok,

egyedül létezem a mindennapokban.

       

Eltelt két hét.

Nem azért, mert olyan felhőtlen itt minden.

Csak múlnak-pörögnek a napok.

Előléptetés, hiány.

Időhiány, emberhiány, a Hiányod még ezek mellé...sorolhatom.

Talán csak a kimerültség beszél belőlem.

Amikor választani kellett, én Téged választottalak.

Csak mondom.

És tudom, hogy én sem kértelek maradásra.