2016. február 28., vasárnap

Még mindig vannak számok, amiket egyszerűen nem tudok azóta meghallgatni.
A nehezével talán megbirkóztam. A 'Goodbye my Lover' újabban megy sírás nélkül is.

2016. február 14., vasárnap

e kötelező nap

Már jó ideje nem voltam így egyedül Valentin-napon.
Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, mert igazából most sem vagyok egyedül.
Csak gyakorlatilag.
De az is tuti, hogy ha ma páratlan számú ember volt az utcán, az csak miattam lehetett.
   

2016. január 31., vasárnap

Érzem, ahogy távolodunk. Nem csak földrajzilag tán. Érzem a hiányod, folyamatosan.
Hogyan is tudnánk pótolni, amit nem lehet?
   

2016. január 29., péntek

Egy este alatt 2 fázis

1. Elutasítás
"minden rendben lesz", "meg fogjuk oldani", "így is azért egész gyakran fogunk tudni találkozni", "hip-hop elszalad az idő, úgyis elfoglaltak leszünk"

2. Düh
"Elegem van mindenből", "szar az idő, bénák a házak, messze a reptér, drága a jegy, minden drága", "nem bírom már így sokáig"

3. Alkudozás
"már csak kicsit kell kibírni", "lassan úgyis elfoglaltabb leszel", "utána kitalálunk valamit", "meg fogjuk tudni oldani"

4. Depresszió
- loading 10/7

     

Elegem van.

Elegem van a mindennapokból, a munkámból, az emberekből, a BKV-ből, Budapestből. Elegem van az egyetemből már előre is. Elegem van abból, hogy kurvára semmi időm, hogy nem mozgok és mindig fáradt vagyok. Elegem van belőle, hogy nem vagy itt, hogy a faszom ki van mindennel, elegem abból, hogy egyedül vagyok minden este. Elegem van abból, hogy egyre rövidebb idő alatt csinálok egyre nagyobb rendetlenséget, mert nem tudok erőt venni magamon, hogy érdekeljen az ilyesmi. Elegem van abból, hogy egész nap sírni van kedvem, és amikor hazaérek ezt el is engedem. Elegem van az apróságokból is: hogy tízpercenként háromszor megy el a net, ha veled beszélek. Hogy a világ legunalmasabb ruháival van tele a gardrób, mert az irodában így illik. Hogy, ha bármi elintéznivalóm akad, akkor 9 előtt nem érek haza. Elegem van mindenből, de legfőképp az egészből.
Eleinte azt gondoltam meg tudom érteni - legalábbis felfogtam ép ésszel. Most már inkább egyre dühösebb vagyok, nem is tudom kire - költözz a holdra inkább.

Hogy tud valami ennyire fájni?
     
10km, 30km, 180km, 1200km, 2000km....

örülök, hogy egyelőre még másik bolygón nem lehet lakni.
    

Okay, it seems that I have to wait.
Every time I have to wait.
Because life is sending the loved one far away from me.
But it's not okay.