My Love, I miss You so...

    

It's my last night here.

   

This change is in the air.

     

Az életemnek egy igen tanulságos szakaszát fogom magam mögött hagyni szerdán, amikor kilépek a kollégium ajtaján. Remélem nem fog hiányozni, mert az azt jelentené, hogy ettől rosszabb lett. Ugyan, azért ki lehetett bírni, de hosszú volt nagyon ez az év, és a nyártól várom vissza a kárpótlást. A barátaimat, a megértést, a mókát, az időt. Az életet.
Nem érzem úgy, hogy fájni fog, egyszerűen magam mögött hagyom. Inkább - igen, be kell valljam - a város fog hiányozni, a nyüzsgés, hogy mindig van élet, van hova menni, sosem unatkozom. Ez a tanév viszont egyelőre biztosan nem.
    

I don't care, it was enough.

Sometimes we need this little silence to apprechiate the talk.

    

Oh Dear, your voice was so broken I wanted to hug you so close through the phone.

   

P.S.

I want you with all my heart, all my body, every piece of me.

   

38 fok, hőség, szárazság. Utolsó vizsga, utolsó beadandó, aztán végleg nyár lesz. Órák nélkül, vizsgák nélkül, index nélkül, neptun nélkül. Tömény sütkérezés, edzés, német tanulás, barátkozás. Szabad tér, összefolyó napok, csillagos égbolt, magas fűben zizegő bogarak, forró beton, hideg víz. Napsütés, futás, árnyékba húzódás. Szinte itt van, de még közel sem. Várlak nyár, jó lenne, ha nem csak távolról integetnél már.

today's tests.

It's OK if you're OK...but I miss you.

And it's always better to know the unexpected answer than living in uncertainity.