I just miss you I can't tell how...

Fizikai fájdalmat érzek.

     

Ez egy nagyon jó szó.

SCARED.

    

I haven't even mentioned...

I said so many times before that it was high time to be really me.

But I mean I was wrong. That wasn't really me either, 

I don't really want to be 100% that girl who I have been.

That stupid sensitive crummy brown girl who laughs so loud 

and who can get hurt so easy and just cry (maybe) all the time.

I just wasn't that bad. I mean I want to be at least as 'strong' again as 

I was before you.

I just want to show the world, that I am really worth it.

And that no one ever can make a fool out of me.

  

Day #01

A rettegés első napja.
Először attól, hogy fel-e, hogy hová. Aztán a többi mindentől. Mindenkitől. Igen, félek. Be kell valljam magamnak is, aludni sem tudtam már. Eddig úgy vártam, s most, hogy már szinte itt van, alighanem gondolkodás nélkül visszafordulnék. Bizony, itt az ajtóban. Nem is lépnék a küszöbre sem. Becsuknám magam mögött az előre vezető nyitott ajtót. Azt hiszem félni is félek. Nem akarok. Mitől félek, hogy lehetek ilyen gyáva!? De most tényleg magamra maradok. Egyes egyedül. Csak én leszek akire számíthatok, én magam. Elég szörnyen hangzik. Rettegek a helytől, az emberektől, a magamra utaltságtól, a tábortól, a koleszszobától, a távolságtól, a nyelvtől, meg a jövőtől, úgy egészében. Hirtelen mindent legalább nyolcszoros nagyításban látok, ami azért kicsit sem nyugtat meg. Gyáva vagyok és törékeny. Nem tudom felkészültem*e erre. Hogy kilépjek, hogy megoldjam, hogy én legyek, önmagam. Még kislány vagyok ehhez. Fel kellene nőnöm. De miért most, ilyen hirtelen? Össze kell szednem magam, minden bátorságom. Hideg fejjel kell a falnak menni...hát így teszek én is.
   

It's hard to watch such a movie without crying, so I decided to be strong.

'I just want to be there 
When we're caught in the rain 
I just want to see you laugh not cry 
I just want to feel you 
When the night puts on it's cloak 
I'm lost for words don't tell me 
All I can say 
I love you 'till the end'

Summertime sadness

No more fears

no more tears

no more shots

no one stops.

    

To Mrs. Old Bitter Bitch with love.

Miközben azt kívánom, hogy egyszer majd fulladj bele abba a sok szarba, 

ami a szádon kijön, 

eszembe jut, hogy tuti van valami a sok természetgyógyász-vackod között, 

ami jó elmebajra. ;)

Hiányzol.

Az életemből, az ágyamból,

a vonuló felhők futásából,

az ébredő nap első sugaraiból. 

   

Maybe it's me...or maybe it's just society.