Today somehow is like a Friday without You.

I think now I hate driving.

Ha a tegnapi napra írtam, hogy fárasztó volt, akkor a mai kimerítő volt, erőltetett, unalmas, iszonyú hosszú, semmitérő, időtolvaj, könnyfakasztó, elbaltázott, érthetetlen, komolytalan, elfelejtett és beivódott.
Igen, rossz napom volt. Nem, nem keltem bal lábbal, a bécsi próbán is jól elnevetgéltünk magunkon, magyaron is teljes gőzzel koncentráltam, a lyukasórák továbbra is megviselnek, a szörnyű-borzalmas matekdogám 4-es lett, sajtón az alkotmány érdekelt de már az agyam nem volt képes befogadni, nagyon fáradt voltam, gyakran nem értettem a következtetést és másképp gondoltam, de a hétvégén tuti átnézem az egészet még egyszer. No meg az USA alaptörvényét is, meg még csomó-csomó mindent. Ahá.-
Aztán másfél órás vonatút, amin majdnem elaludtam, de mivel egy öreg nénivel kellett szemben ülnöm, aki a csomagját pont úgy rakta a két ülés közé h csak kívül tudjak ülni, így nem alhattam, de nem is mertem volna, mi van ha nem szállok le Baján?:O (Halas-Mélykút busszal tökéletesen működik, Kisszálláson kivétel nélkül mindig felébredek. :D)
A vezetés egy nagy rakás fos volt, fáradt voltam, nyűgös voltam, nagyon bénák voltak a viccek, baszogattak, majdnem megkérték a kezem, egy órám megint 'lyukas volt', majd' elaludtam, épp elértem volna a vonatot, ami nem indult, így be kellett sétálnom a buszhoz és várni újabb félórát, hogy egy óra alatt hazaérjek. Szar volt a kaja, úgyhogy főznöm kellett valami ehetőt, félig átöltöztem, de teljesen már nem volt rá erőm, holnap nincs suli, de lehet h korán kell kelnem, majd meglátom. Rajz házi miatt lenne jó, de lehet h megint kitolódik kicsit. :/
Röviden és tömören: Örülök, hogy élek, hagyjatok aludni...

I'm addicted and I just can't get enough.

Hazafelé tartottam, ültem a buszon. Lehetett volna egy szokásos szerda délután is, de valahogy ez az egész nap nagyon fárasztó volt. Nem a palotás vagy az osztálytáncpróba, nem a dupla lyukasóra, nem a tripla magyaróra, nem is a hetedik német miatt, valahogy egyébként is volt benne valami, ami rátelepedett a gondolataimra, a csendességemre, a...mindenre.
Reggel figyeltem a felkelő napot, a vörös korongot, a rózsaszín felhőket, a fű zöldjét, a napsugarak fényét, a földet, ahogyan az eget éri, a repülő menetrendet, 
délután figyeltem a szaladó fákat, az aranyló mezőket, az autókat, s akkor történt, hogy megláttam.
Azt hiszem a szavanna volt, vagy legalábbis egy-két zsiráf. Igen, majomkenyérfák és zsiráfok, rögvest, ahogyan kiértünk a dzsungelből. Szinte láttam az oroszlánokat is, meg a vadászok dzsipjeit, elefántokat, feketéket, bennszülötteket, hallottam a csontok zörgését.
S néha magam is elhiszem, hogy nem vagyok százas, s szerintem erre csak ráerősített a körülöttem ülőkben, hogy szinte vigyorogva koncentrálok egy-egy dologra az ablakon át. 
Gyönyörű volt. 
<3

... és ezentúl kékkel írok, mert hétvégén-hó végén színváltást és deviantolást tervezek.

Hmmmm

Most − akartam írni, hogy ismét, de rájöttem, hogy korántsem ismét, nem megint, nem újra, hanem sokkal inkább − már 
olyan hangulatban-időszakban-idősíkban-érzelmi hullámhosszon vagyok, hogy rengeteg a teendőm, igen, tényleg rohadt sok, de még kedvem is van hozzá, hogy csináljam. (magyar hf, olvasnivalók, referátum faktra, rajzhf, egyebek) Írnám, hogy jókedvem és lelkesedésem letörhetetlen, de nem lenne igaz, bár igaziból a mélypont(ok)on túl vagyok. A mai napom csak közepesen átlagosan lett volna szar, legalábbis eddig, még akkor is, ha beleszámítom, hogy az egyik netes cég elbaszta a rendelésem, holott én bejelöltem tisztán és érthetően, hogy házhoz szállítást kérek, ennek ellenére ma írtak, hogy a Westendben átvehetem a csomagot. Köszönöm szépen. Válasz email, cinikusság, nyers hangvétel, nincs mese.
Körmöt kell lakkoznom, arcot radíroznom, meg egyéb lányos blablák, no meg mondom; nyakamon a magyar(ok) és két napja időzik az időzhető. :D
Leszek én még így se − voltam már. 
<3 

Tenni kellene, de elmém is, kezem is - engedetlen.

  

Csalódásaim oka általában a dolgokba és emberekbe vetett naiv és feltétlen hitem, 

illetve a reményeim túlságos szárnyalása.

I still love you.

AND DO YOU KNOW WHAT ABOUT YOU?
 DEAR LOVE OF MY LIFE, 
IT WAS A STRANGE DAY AND SOMEONE ASKED ME WHETHER I HAVE SOME PROBLEM OR NOT AND I REPLIED: I HAVE.

...and I was so alone.

I really hate your not coming in the morning even if you know it was important, 

I hate your not signing or texting, calling or doing anything to tell it to me,

 I hate your turning just up and your showing your beautiful teeth with your huge smile
on your face and I also hate your sly eyes, I hate your being so untrustable and cute in
the same time, I hate your always getting away.

Actually I hate my being not mad at you, and I hate the fact 

I still can't be angry with you.

 I don't hate YOU. 

I just hate your behaviour.