TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

TIRED

DEPRESSED

TIRED.

     

Kóválygok a homályban, mint Stallone a ringben

Frodó vagyok Kőbányán ellopták a ringem

Az apámék, hogy tanítsanak iskolába küldtek

De az óriási nagy könyvekből a falak körém ültek

Iskola, iskola után, diploma a kézben

Mégis csak a szívroham, ami kerülget a HÉV-en

12 órát dolgozni apám szerint jó dolog

33 évesen majd az alkoholnak hódolok

Elfelejtek szeretni és elfelejtek álmodni

A csajom helyett a főnöknél kellene bevágódni

Ha jól csinálom, ügyes vagyok, megdícsér a közösség

Önmagamon pórázom, jéghideg az üresség

Nem merem kimondani,de elítélni nem tudom

Hogy a többségnyi társadalom az én fotóalbumom

Mutatom a gyerekeknek, néznek rám büszkén

A TV előtt töltöm el majdnem minden estém

Feltámad a tenger és én más ember leszek

Hétköznapok súlyától a térdem nem remeg

Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem

Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen

Nem tudom, nem akarom, nem szabad

Magyar vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy megszakad

A hátam a sok tehertől, a tepertős hegektől

Ha körbenézek magam körül, az önbizalmam összedől

Nem tudom, nem akarom, nem szabad

Magas vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy beakad

A fejem minden akadályba, a lelkem örök papagája

Elnémul, ha elém gördül a világ összes akadálya

Itt az idő változni,most nincs időd a szundira

Mert tenni kell a jövődért, pörög mint egy turbina

Nem kopog a boldogság az ajtón, hogyha nem várod

Ez nem olyan, mint a katonaság, itt nem kaphatsz majd eltávot

Nem érdekel a bőröd színe és nem érdekel a vallásod

Csak együtt lehetünk egyenlők, úgy mint a leprások

Belváros és külváros ma egyesül a tömegben

Egyszerre üvöltsön a csend itt a fülekben

Feltámad a tenger és én más ember leszek

Hétköznapok súlyától a térdem nem remeg

Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem

Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen
     
    

Különös dolog az idő.

Csak telni és múlni tud, visszajönni nem.

Ez az év is, hogy elszaladt...

Felmondtam másfél hete, most az az izgi, hogy mi lesz.

Ha azonban visszanézek: elég izgi az is, ami volt. :)

<3

    

2015 számokban

1 szakítás

14 repjegy

-1 nagyszülő

3 munkahely

8 pár cipő

~24 vonatjegy

5 álmatlan éjszaka

2 interjú

2(-3) lakhely

6 nap Dubai

1 hónap Izrael

3 telefon

1 bokaficam

1 szemüveg

2 útlevél

5 idegen ország

2 évad új sorozat

~10 hónap új életforma ;)

A csókok és egyebek számát hálaég nem tudom megmondani.

(Ross Geller talán tudná.:D)

    

Most már nincs hová halogatni:

kilépünk a nagybetűsbe.

     

    

Össze-vissza kesze-kuszaságok kavarognak most bennem.

    

Még mindig

    

Falling asleep in your arms in your bed

while watching some cheesy sitcom in the TV...

oh what I would give for this silly thing.

       

But it won't happen again.

    

A világ szörnyű kínokkal vajúdik, mielőtt megszületne a megváltó.

      

Az a baj, hogy nem azt érzem, hogy közelednénk egymás felé,

vagy ahhoz, hogy együtt legyünk.

     

Nem tudom, jobb lenne-e ha nem laknék egyedül.

Most csak azt tudom, hogy egyes-egyedül vagyok,

egyedül létezem a mindennapokban.

       

Eltelt két hét.

Nem azért, mert olyan felhőtlen itt minden.

Csak múlnak-pörögnek a napok.

Előléptetés, hiány.

Időhiány, emberhiány, a Hiányod még ezek mellé...sorolhatom.

Talán csak a kimerültség beszél belőlem.

Amikor választani kellett, én Téged választottalak.

Csak mondom.

És tudom, hogy én sem kértelek maradásra.