Különös dolog az idő.

Csak telni és múlni tud, visszajönni nem.

Ez az év is, hogy elszaladt...

Felmondtam másfél hete, most az az izgi, hogy mi lesz.

Ha azonban visszanézek: elég izgi az is, ami volt. :)

<3

    

2015 számokban

1 szakítás

14 repjegy

-1 nagyszülő

3 munkahely

8 pár cipő

~24 vonatjegy

5 álmatlan éjszaka

2 interjú

2(-3) lakhely

6 nap Dubai

1 hónap Izrael

3 telefon

1 bokaficam

1 szemüveg

2 útlevél

5 idegen ország

2 évad új sorozat

~10 hónap új életforma ;)

A csókok és egyebek számát hálaég nem tudom megmondani.

(Ross Geller talán tudná.:D)

    

Most már nincs hová halogatni:

kilépünk a nagybetűsbe.

     

    

Össze-vissza kesze-kuszaságok kavarognak most bennem.

    

Még mindig

    

Falling asleep in your arms in your bed

while watching some cheesy sitcom in the TV...

oh what I would give for this silly thing.

       

But it won't happen again.

    

A világ szörnyű kínokkal vajúdik, mielőtt megszületne a megváltó.

      

Az a baj, hogy nem azt érzem, hogy közelednénk egymás felé,

vagy ahhoz, hogy együtt legyünk.

     

Nem tudom, jobb lenne-e ha nem laknék egyedül.

Most csak azt tudom, hogy egyes-egyedül vagyok,

egyedül létezem a mindennapokban.

       

Eltelt két hét.

Nem azért, mert olyan felhőtlen itt minden.

Csak múlnak-pörögnek a napok.

Előléptetés, hiány.

Időhiány, emberhiány, a Hiányod még ezek mellé...sorolhatom.

Talán csak a kimerültség beszél belőlem.

Amikor választani kellett, én Téged választottalak.

Csak mondom.

És tudom, hogy én sem kértelek maradásra.

    

You know, it's just sometimes not enough.

     

Maybe you did not even think about me on this kind of special day....

...but I did think about You.