Happy Birthday to Us.

   

I just want to be.

With You.

I want You.

Being with You would just be fine. 

    

...also I miss U like hell.

   

You know what? I think I'm getting the point of my life.

I want a life spent with You.

I want a well spent life, I mean a life I lived 100%.

It doesn't have to be a life that everyone wants or a life everyone is jealous of. 

But it has to be a life of Us, and it means I also have to put something in it.

So I will try my best and make an effort to create a happy life.

I am nearly an adult now, so I have to thrive on my own.

    

This autumn is so cold, warm me up.

Warm up my heart.

        

Too inspired to study now.

     

You're the point I'm spinnin' around.

   

It's okay. We just have to try and everything works.

   

The sea wants to kiss the golden shore

The sunlight warms your skin

All the beauty that's been lost before

Wants to find us again

I can't fight you anymore

It's you I'm fighting for

The sea throws rocks together

But time leaves us polished stones

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Birds fly high in the summer sky

And rest on the breeze

The same wind will take care of you and I

We'll build our house in the trees

Your heart is on my sleeve

Did you put it there with a magic marker?

For years I would believe

That the world couldn't wash it away

'Cause we can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Are we tough enough

For ordinary love

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Már az is szörnyű, hogy ilyet írok.

Kezdünk szétesni.
Vagy ki tudja, már szétestünk és csak zuhanunk tova? A föld felé száguldunk, holott egykor méterekkel fölötte jártunk. Odalett volna a köd? Ajándék a nap, amikor nem veszekszünk, jut belőle minden hétre egy. Én reggel-este nyűgös vagyok, te meg napközben. Jó kedvvel indulok és szomorúan térek haza. Minden percet el tudok helyezni egy 10-es skálán, a baj, hogy nem egy görbét rajzolnak, hanem egy sziklás hegységet.
Közben egyfolytában hiányzol, mintha sosem lennél velem. 
Azt is tudom, meg kell tanulnom, nem lehetek mindig az első. Nem vagyok és nem is leszek egy darabig biztosan, racionális gondolkodással ez teljesen normális. De én kezdek elveszni az érzelmek sűrű erdejében. 
Az is lehet, hogy már nem vagyok érdekes. 
Vagy csak nem érem meg a fáradságot. 
Vagy a szívem meghasad, hogy mi lett velünk.
 

Megjártuk a poklot.