Ma már nagyon könnyen meg tudom állapítani valamiről, vagy valakiről, hogy szép-e.

Kisgyermekként ezzel sokkal inkább voltam bajban, mint ma.

Ki számít szépnek? Mi a szép?

Számomra minden körülöttem lévő gyerek ugyanolyan volt. 

Egyformák voltak, abban hogy mindenki más volt.

Nem értettem, hogyan lehet az egyikre azt mondani, hogy szép, a másikra pedig, hogy nem az.

Két "szép" ember sem volt ugyanolyan, sőt még csak hasonló sem,

nem tudtam eldönteni, hogy valaki akkor miért szép.

Aztán szépen felnevelte bennem az ördögöt a társadalom, és ha ma valami olyat tartok szépnek, amit a többség nem - akkor furcsa vagyok, vagy nincs ízlésem.

Ha egy ember szenved mentális betegségtől, őrültnek hívjuk azt.

Ha a társadalom szenved benne, akkor pedig normálisnak.

     

You scare me and make me wonder.

       

Do you love me for who you are with me?

Or do you love yourself in me?

      

All is a mess now, I miss You as usual, this is the only thing that's the same.

     

     Aztán mondom most megyek. 

Azt mondja: 

"jó estét kislány, ne siessen annyira! Elkísérem haza, ha megengedi!"

Há' mondom, csak jöjjön!

Eljött, elkísért, 50 évig.

      

It would be great if you missed me.

   

I want to feel YOU.

   

So I am alone now for a little bit.

   

Belányi József:
KOMMERSZ (2013)

Kommersz arcom van. Húszból tizenkilencen azt hiszik,
hogy láttak már valahol. Csak minden huszadik megy el mellettem
a felismerés leghalványabb jele nélkül. Százból mindössze
egy akad, aki tényleg engem lát meg magamban.
Amikor először találkozunk, te is azt mondod, hogy
ismerjük egymást valahonnan, találkoztunk már korábban.
És én nem tudom hirtelen, melyik álarcomat vegyem fel.
Mert lehet, hogy arra a srácra emlékeztetlek, aki azt mondta
egy reggel, hogy felhív, miközben magára kapta
spermafoltos gatyáját, amit te rángattál le róla éjjel.
De az is lehet, hogy a sarki újságárus vonásait látod arcomon,
aki akkor is adott neked a kedvenc magazinodból, amikor tudta,
hogy elfelejted azt a százast, amivel adósa maradtál.
Három másodpercem van, hogy eldöntsem, feloldozok-e valakit
emlékeidben, vagy rontok egy vadidegen helyzetén.
És én inkább azt hazudom, hogy a tévéből ismersz:
én vagyok az a meteorológus, aki mindig mást ígér,
mint amit szeretnél. Hóesést, ha autóba kell ülnöd. Kánikulát,
ha megnéznéd a várost. Szélcsendet, ha vitorlázni indulsz.
Te pedig hiszel nekem, és nevetve mondod, hogy tényleg,
és hogy akkor erre igyunk valamit, és reggel azt mondom,
hogy felhívlak, miközben magamra kapom
spermafoltos gatyámat, amit te rángattál le rólam éjjel.

Our worlds should collide, if you know what I mean.

     

I miss You, like this place misses the trees.

      

So this will be it.