2012. november 21., szerda


Ain't no other who can take your spot

Szeretem, amikor a lelkünk összeér. Úgy igazán, mélyen, elválaszthatatlanul és megtagadhatatlanul. Amikor a kezeink beszélgetnek a ruhák alatt, amikor szíveink beszélgetek a takaró alatt. Amikor a szemed az enyémbe mélyed, amikor csókod éri a szám, amikor füled éri a szavam. Amikor a lelkem a lelkedhez suttog, s ő meg is érti azt. Nehéz elviselni, ha nincs így, ha nem vagy itt, nagyon közel, elválaszthatatlanul, visszautasíthatatlanul közel. Ha nem érzem az illatod, a bőröd, a tested melegét. Azt hiszem végeláthatatlanul és tagadhatatlanul, teszem, amit teszek, s néha nem is tudatosan, inkább "csak" olyan mélyről fakadóan és irányíthatatlanul, megzabolázhatatlanul és visszafoghatatlanul nagyon − szeretlek.
  

I think I've done, and I'm sending this text as a message to my brother :D
   

Oh God if I had known what I would have been going to live through when I was hoping for no more sleepless nights....

2012. november 20., kedd

55%

Megbuktam a második japán nagy zh-n, így most anyagilag szegényebb vagyok. Viszont egy pár fekete bakanccsal, egy fekete-csillogós pulcsival, egy kötött hajpánttal és a tapasztalattal gazdagabb.

2012. november 10., szombat

Now I know...



...so at the age of 18 I have to accept the fact:
I listen alternative and indie rock. :D

  

2012. november 4., vasárnap

you'd be thirteen I'd be thirty five...

'for you I found a cell
on the top floor of a prison
just enough space for you to fit your feet in'

Gyűlölöm a vasárnapot, nem csak ezt, az összeset. Vizsgaidőszakot várni pedig öngyilkosság...(?)

A laptopomat pedig igen nehéz lesz nélkülözni egy hétig, már ami a szervezést illeti.