2012. április 1., vasárnap


Ready to meet the new but still not set to be free.

'So let's set the world on fire...'

 Fun - We Are Young (feat Janele Mona .mp3
Found at bee mp3 search engine

Time for nothing.

Van, kinek mindig, ismétlem mindig csak a panasz jut. Nem akarok ilyen lenni. Ráérek ezzel még egy jó 45-50 évet, hogy mindenkit a bajaimmal terheljek folyamatosan. 
It's a little bit strange, de a napi 2-3 bejegyzésről áttértem a heti 1-2-re, amit nem feltétlen találok rossznak, de egyelőre betarthatónak, ugyanakkor üresnek.
Napjaim peregnek, mint homokórában a szemek, múlik az idő, fogy, vészesen közeleg egy fontos állomás. Nem a végállomás ugyan, de könnyen lekéshetem a csatlakozást, melyre át akarok szállni. Sínen lennék? Ó, dehogy, túl könnyű lenne és túl egyszerű, néha-néha a masiniszta eltéríti az időm, a kalauz nem kéri el a jegyem, elveszek a vágányok közt az egyenes peronon. 'Ez még belefér' - hajtogatom, de tudom, kezembe kellene vennem az irányítást, vagy tényleg lekésem azt a bizonyos vonatot.
Máskülönben megvagyok, egész jól mennek a dolgaim, ha nem szólom el magam túl korán, mondhatni szépen, lassan, de evickélek a cél felé. Persze a maradék egy hónap a tudatomban kissé beárnyékolja létemet.


...s közben a márciusból is kifutottam.

2012. március 26., hétfő

2012. március 25., vasárnap

2012. március 22., csütörtök

 Birdy - People Help The People .mp3
Found at bee mp3 search engine

I don't want to live on this planet anymore,
there are too many dumb bitches and no one thinking normally.

I'm absolutely socially awkward, I know.

Undorodom a világtól, melyben élek. Egyre elviselhetetlenebb, napról napra visszataszítóbb. A sok tekintet, a borzalmas műmosolyok, a szánalmas mondatok, a feltűnő fölényeskedés, a beképzeltség, a képmutatóság. Meg lehet-e undorodni egy várostól? Az épületektől, a terektől, a levegőtől, az utcáktól, a porszemekig. De igazán csak a benne élő emberektől lehet. Hat hét. Ezzel nyugtatom magam. Hat hét, akkor is, ha utána rosszabb lesz. Csak változzon. Hat évnyi ebből bőven elég volt. Undorodom attól is, hogy ebben a világban élek.
Másik város, más emberek, más teendő, más leosztás. Mégis csak álltam, karba tett kezekkel, zártan, csendben, kívülről szemlélve a valóságot. Kívül állt rajtam minden ami történt és mindenki aki elsietett mellettem. 
Szeretnétek vajon azt, mi kényszer? Ami rengeteg időtöket elveszi? Amiben nincs sikerélményetek? Amiben mindig megmondják, hogy miért nem csinálod jól? Amikor mást, valami sokkal hasznosabbat is csinálhatnál? Nem szeretnétek ti sem.

Az utolsó mondat moderálásra került, 'nyilván túlságosan utálom az életüket Facebookon élő alsóbbéveseket és túl alacsony lett az ingerküszöböm' nevezetű indokkal.

2012. március 19., hétfő

and to all the haters


I also have some haters who dislikes me for nothing. 
Let me give them a reason now.
  

Biztos velem van a baj...

...hogy nem vagyok kíváncsi az indián nevemre, se arra, hogy milyen ladám lett volna 30 éve, nem akarok idióta alkalmazásokba meghívókat kapni. Vagy amiért nem szeretem, ha 14-15 éves, feneküket és alig létező mellüket kidomborító (és alig takaró miniruhákban) és 15cm-s tűsarkúban pózoló kislányok fogadnak a főoldalon. Nem szeretem, ha valaki egész nap értelmetlen idézeteket posztol (tisztelet a kivételnek és a tartalmas státuszoknak!), az új kedvencem level 2-re emelte a gagyi idézetek lájkolásának fogalmát:  'Ha a pasid látott már smink nélkül, és még az óta is veled van, Ő az igazi ... ! ' > Ez a XXI. század, amelyben élnünk kell. 
A pofám leszakad, emberek.

2012. március 18., vasárnap


You know it got serious when you change your password to something connected with him.
It became pahetic on my side.