A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Ha az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön


Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen


A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára


Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen


Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen


Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen...

It keeps me real.

S visszaolvasva első hónapjaim bloggeren:

'Szeretem a hétvégéket. Alapvetően szeretem, ki ne szeretné, későn kelés, semmittevés, szabadidő. Szeretem, azokat a hétvégéket, amikor hazajössz. Itt vagy. Velem vagy, szánsz rám időt. Veled vagyok, így vagy úgy. Szeretem, amikor nevetsz, amikor mosolyogsz rám, amikor mélyen a szemembe nézel, amikor hozzám bújsz. Szeretem azt, amikor elalszol mellettem. Amikor kiforgatod a szavaim, amikor kifigurázol, amikor elfutsz előlem, amikor elmondod, amikor meghallgatsz. Amikor mutatsz valamit, amikor mutatok valamit, amikor filmet nézünk, amikor mesélsz. Lassan már mindegy, mit csinálunk, amíg Veled vagyok. Szeretem, ha Veled lehetek.'

Ha van egy álmod, a legjobb dolog, ami történhet veled, hogy valóra válik.

S azután...?

  

No happy ending.

	Mika - Happy Ending .mp3
	Found at bee mp3 search engine

Vége.

Ebbe az egyetlen szóba bele tudom sűríteni az összes érzést, ami most olyan hangosan, nagy zajjal kavarog bennem. Ambivalencia. Öröm és szomorúság.
Nem az az egy óra, nem az a pár perc, míg táncoltunk, nem a pezsgő, nem a dicsérő szavak, nem is a ruhák, nem is a képek, nem a gála, nem a bál, nem a hangulat, nem a taps, nem is az este, nem is a nap.
Bármilyen furcsán is hangzik; a heti három nulladik óra és táncpróbák sora. A készülődés.


Az a két és fél hónap.
Az fog rettentően hiányozni.

I never thought this song could make me cry.

Se időm, de napom.

Amikor is ugyan végre, de talán, már, na jó, hagyjuk a tölteléket: írhatnék.


Tényleg, semmire sincs.  Egy kósza fuvallat és huss messzire sodort. Majd jövök, ha élek, majd élek, ha jövök.
Amikor rád gondolok mosolygok - amikor mosolygok, Rád gondolok.
<3

I can' keep it above water.

New...

...coat.


Igen, megvan az új kabátom, nem volt olyan drága, mint amire számítottam, de annál inkább tetszik. Fekete, nagy ezüstszürke gombokkal, ferde sorban, kapucni nélkül. Sebaj. Most az új cél: türkiz sapka/valami/ és türkiz sál. Bár ha épp nem találok megfelelőt, akkor túlélem a feketéimmel is :D de az 'nagyon fekete lesz'. A mama persze kifogásolja, hogy miért nem a fekete csizmát rendeltem meg (így most már hozzá), de eddig igenis nagyon örültem, hogy a szürke mellett dönthettem/döntöttem, miért kell fintorogni, jó lesz az. Most már tényleg csak valami olyan cipő kellene a télre, amiben jégben, esőben is tudok suliba járni :DD
Péntek szalagavató; remélhetőleg a gondok nagyobbik felének vége is egyben.
Fogytam egy-másfél kilót 3-4 hét alatt, ami nem sok, csak épp időm nem volt enni napokig.
Neki kellene fognom az osztályvideónak, de egyelőre lusta vagyok és még mindig fáradt. 
<3