Megjöttem, megérkeztem. Itthon vagyok, megvagyok, élek. Lélegzem.
Aludtam, vagy 17 órát, és igen, sok volt, érzem is, és fogom is egész nap azt hiszem.
Örülök, hogy holnapra egyelőre csak magyart kell tanulnom, de abból ugyan nem keveset. Mégis jó, hogy más már nincs mellé, legalább is jelenleg.
A péntekem − a péntekünk :D jó volt, a szombatom pedig nagyjából 5-6 órát ölelt fel az életemből. A többi alvásra fordítódott. Pedig aznap voltunk egy évesek.
Egyelőre az agyam el van még kissé tompulva az alvástól, pedig (már!) 8kor felébredtem és fel is keltem. Rendet raktam, kipakoltam, bepakoltam, összeírtam, kiporszívóztam.
Kell egy fekete sapka és egy fekete sál. Kesztyű nem, mert már van :D
<3
2011. október 16., vasárnap
2011. október 13., csütörtök
2011. október 10., hétfő
I don't wanna be lonely anymore.
But now I feel kinda.
Nem is igazán értem, vagy tudom miért. Vagyis, azt sem tudom pontosan, hogy mostanában mit érzek, hogy mi ez, ami így körbevesz, körülleng, ami így befészkeli magát a gondolataimba, a tetteimbe, az öltözködésembe, a sminkelési szokásaimba, az ízlésembe, a járásomba, belém. Mindenbe, a szél szagába, az üveg csillogásába, a fémek fénylésébe, a tükrök képébe, a függönyök lengésébe, a ruhák illatába, a párnák közé, a lepedő alá, a cipőmbe, a vízbe, a kádba, a samponomba, a szemembe, a szívembe.
Valami itt van, valami nem túl, nem igazán, valami - nem valami jó. Olyan üres és olyan kietlen. Olyan reménytelen és olyan távoli. Olyan kopár és olyan sivár. Olyan hideg és olyan száraz. Olyan fehér és olyan szürke. Homályos és ködös, nyers és kemény. Mind. Körülöttem mindenhol. Olyan megfoghatatlan és szilárd. Itt áll és én azt sem tudom, hogy valójában mi az.
Mi ez.
Iszonyú közel van, érzem a hátamon, érzem a karjaimon és hallom, ahogy suttog. Olyan érzést hoz, mint a magány. Holott, miért? Egyáltalán hogyan? Vagy miért most? Miért éppen csak most? Eltelt egy hónap. És? Nem is azért? Csak megjött a hideg idő odakinn? De hát most program is van...illetve lett is volna, de nem lett. Miért most vagyok ilyen egyedül? Egyedül vagyok? Miért? Mióta? Ki nincs itt? Nem vagy itt tudom, de eddig sem voltál.
Talán elfújja majd ezt is a szél. Mint a port, száraz vidéki utakról. Mint megsárgult levelet a kőris alatt álló padról. Mint lisztet az asztalról. Mint elhagyott papirost novemberi utcán.
Minden elmúlik. S ez jelenti most a holnapot.
Elmúlik.
Nem is igazán értem, vagy tudom miért. Vagyis, azt sem tudom pontosan, hogy mostanában mit érzek, hogy mi ez, ami így körbevesz, körülleng, ami így befészkeli magát a gondolataimba, a tetteimbe, az öltözködésembe, a sminkelési szokásaimba, az ízlésembe, a járásomba, belém. Mindenbe, a szél szagába, az üveg csillogásába, a fémek fénylésébe, a tükrök képébe, a függönyök lengésébe, a ruhák illatába, a párnák közé, a lepedő alá, a cipőmbe, a vízbe, a kádba, a samponomba, a szemembe, a szívembe.
Valami itt van, valami nem túl, nem igazán, valami - nem valami jó. Olyan üres és olyan kietlen. Olyan reménytelen és olyan távoli. Olyan kopár és olyan sivár. Olyan hideg és olyan száraz. Olyan fehér és olyan szürke. Homályos és ködös, nyers és kemény. Mind. Körülöttem mindenhol. Olyan megfoghatatlan és szilárd. Itt áll és én azt sem tudom, hogy valójában mi az.
Mi ez.
Iszonyú közel van, érzem a hátamon, érzem a karjaimon és hallom, ahogy suttog. Olyan érzést hoz, mint a magány. Holott, miért? Egyáltalán hogyan? Vagy miért most? Miért éppen csak most? Eltelt egy hónap. És? Nem is azért? Csak megjött a hideg idő odakinn? De hát most program is van...illetve lett is volna, de nem lett. Miért most vagyok ilyen egyedül? Egyedül vagyok? Miért? Mióta? Ki nincs itt? Nem vagy itt tudom, de eddig sem voltál.
Talán elfújja majd ezt is a szél. Mint a port, száraz vidéki utakról. Mint megsárgult levelet a kőris alatt álló padról. Mint lisztet az asztalról. Mint elhagyott papirost novemberi utcán.
Minden elmúlik. S ez jelenti most a holnapot.
Elmúlik.
Thursday? How will I survive...
Felkeltem. Meg akartam inni a kis tejeskávémat, miközben megnézem az íméljeimet, felkacsintok eBayre, esetleg megnézem mi újság Facebookon, de nem így történt. Ehelyett siettem megszárítani a hajam, felöltözni, sminkelni, hajat vasalni, táskába bepakolni, tesicuccot összeszedni, és a körmöm már csak a suliban festettem ki.
Miért?
Ez biza egy nagyon jó kérdés.
Miért?
Ez biza egy nagyon jó kérdés.
2011. október 9., vasárnap
Come winter, come soon.
Nem, nem akarom, hogy múljon az idő. Sokkal inkább álljon meg. Álljon meg és maradjon így örökre. Mozdulatlanul, csendben vagy hangosan, zavarosan vagy tisztán, éjjeli sötétben vagy reggeli szikrázó napsütésben, télen vagy nyáron, egyetlen pillanatban merevedjen kővé vagy fagyjon jégbe. Nem érdekel, hogyan csinálja, csak tegye meg.
Ugyanakkor pedig nagyon várom a telet. Az igazit. A fehéret, a zimankósat, a reggelente nagyon fázósat, a havasat, a fagyosat, a jegeset, a szeleset, a keményet és az embert próbálót. Mert akkor lesz idebenn minden igazán meleg. Nem fogja innen kifújni semmilyen őrjöngő szélvihar, semmilyen cudar hóesés, nem mossa ki áradó folyó, zuhogó eső és nem is olvasztja ki délibábos nyári hőség. Itt marad velünk, köztünk, bennünk. S nem megy sehová.
Ugyanakkor pedig nagyon várom a telet. Az igazit. A fehéret, a zimankósat, a reggelente nagyon fázósat, a havasat, a fagyosat, a jegeset, a szeleset, a keményet és az embert próbálót. Mert akkor lesz idebenn minden igazán meleg. Nem fogja innen kifújni semmilyen őrjöngő szélvihar, semmilyen cudar hóesés, nem mossa ki áradó folyó, zuhogó eső és nem is olvasztja ki délibábos nyári hőség. Itt marad velünk, köztünk, bennünk. S nem megy sehová.
2011. október 8., szombat
I've been walking in the same way but something is no good anymore.
| Adele - Hometown Glory .mp3 | ||
 | ||
 | Found at bee mp3 search engine |  |
'Is there anything I can do for you dear? Is there anyone I could call?
No and thank you, please Madam. I ain't lost, just wondering.'
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)