2011. október 3., hétfő


I still want you so bad.
 

I can't understand now.

Mostanság valahogy minden sokkal fontosabb lett, mint mi magunk.


Talán így tudnám definiálni az elmúlt időszakot, azt az időszakot amelyben élek, élünk, és azt az időszakot egyben, amely még nem ért véget. És nem is fog egyhamar véget érni, ha kiírom magamból, ha nem, ha elmondom mindenkinek, ha nem, ha feltűnik nekünk, ha nem, ha megpróbálunk ezen változtatni − ha nem.
Nem érzem a lényeget. Csak a szaladó időt, a elúszó pénzt, a távol maradó kedvet, az arca ülő fintort. Már a talaj sem az igazi. Volt egy tervem − nem is; inkább egy amolyan kimondatlan, de vágyott: álmom.
S most mindez és amiben eddig szentül hittem, kezd szertefoszlani.
 

2011. október 2., vasárnap

'Kislányom, aki szép, az bármilyen ócska ruhában is gyönyörű. De ez nagyon szép.'

-köszi mama


You're the most beautiful creature I have ever seen...
and you make everything like that too.

Your skin, oh yeah your skin and bones, turned into something beautiful.

Minden hónapban, az évben kb 12-szer, de lehet, hogy gyakrabban, vagy épp ritkábban, rám tör, hogy nem vagyok elég jó és sosem lehetek az. Nem lehetek elég vékony, nem lehet elég lapos a hasam, elég feszes a combom, elég vékony a karom, elég hosszú a hajam, elég tiszta az arcom, elég ápolt a körmöm, nagy a szempillám, és még persze egy csomó-csomó külső tulajdonságommal nem vagyok ilyenkor kibékülve.
Aztán a lányos blablák lecsengésével általában ez elmúlik és átveszi a helyét egyfajta (meg)elégedettség. Hogy minden pont így jó, nem kell, hogy másképp legyen, ez vagyok én.
De mostanában valahogy, ha elfog valami hasonló érzés, akkor csupán elég veled lennem pár napot. Utána hazajövök, belenézek a tükörbe és másképp látom magam. Nem is olyan borzasztó. Elhiszem, hogy te is ilyennek látsz. Nem értem, miért, nem tudom, hogyan.

2011. október 1., szombat


Thank you for the wasted time.


'...and with every breath I'll make
You'll be the only light I'll see.'


Tudom, hogy odakinn közeleg a tél, 
de szívem mégis alig egy éve tavaszt érez.

Dear Subotica, now once Suncity were better. Thak you for the pain.

Van ruhám. 
A keringőre is és az azt követő bálra. Nem estem túlzásokba, nagyon egyszerű leszek. Abroncs se kell, csak egy tüll alsószoknya, meg egy pár fehér kesztyű. Szép lesz, visszafogott és elegáns. A giccsparádéban nem szándékozom részt venni. A koktélruhám, már ha önnön egyszerűségében nevezhetem így, akkor szintén nagyon kis visszafogott. Klasszikus 'kis fekete'. 
Különben is, hiába szép a ruha lányok. :DD
Nem is az a lényeg. Kell még 2 pár cipő, egy fehér ugyebár és egy fekete meg egyebek. Ja és végre van csillárom. Nem olyan nagy dobás, mind amit 40Kért választani tudtam volna, de tökéletesen megfelel az itthon töltendő egy, és a hézagosan itthon töltendő 3-5évre. :)
<3