...ejj, mindig azok a fránya cipők <3

   

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy boldog legyen az ember, de te már belekényelmesedtél a boldogtalanságba. Nem volna csodálatos, ha egyszer felébrednénk reggel és te azt mondanád: "ma boldog leszek"?

Tényleg hiányoznak azok a régi napok. Amikor még felvehettük a sapkáitok anélkül, hogy attól kellett volna tartanunk, hogy olyat kapunk, amit nem köszönünk meg. Amikor még kinevettük az idősebbeket, amikor még nem a drog volt terítéken, amikor még nem volt múltunk, amit takargatni lehetett vagy kellett volna, amikor még őszintén tudtunk nevetni a vicceken, amikor még tudtunk volna közös programot szervezni. Amikor még őszintén beszéltünk magunkról egymásnak... mikor még igazán kölykök voltunk.. de együtt voltunk kölykök. Hiányzik az idő, mikor még mi Mi voltunk és nem egy közeg, amit valami olyasmi tart össze, amiről már mind tudjuk, hogy − szinte − nem létezik. 

Mikor még hittük, hogy sosem ér véget, mert mi is történhetne, mi egymástól minket szétszakít.

Why do we watch these stupid idiot dramatic love story movies only on Sunday afternnon, when it's too late to tell him how much I miss him, Mom?

Diet Diary? - On.

Igen, ha leírom egy naplóba, és vezetem, és mindig felírom, miből, mit, mennyit, mikor, akkor talán jobban be tudom tartani, mert papíron is látni fogom, ha valami nem fless. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a rossz idő ne tenne kellőképpen keresztbe a mozgástervemnek, de majd a héten kétszer is elmegyek úszni, meg ilyesmik, úgyis ki kellene használnom a bérletem még az év végéig, ha tehetem, még van így is 13alkalmam, elviekben, de majd keresek hozzá játszópajtást, valami vállalkozószelleműt, és akkor gyorsabban el tudom játszani azt a tizenhármat.


Lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy talán nem is akarom igazán? Vagy nem is akarom eléggé?
Nem akarom feladni, nem akarok olyan lenni, mint a lányok 70%-a, pontosítok: nem akarok olyan lenni, mint a lányok 99%-a. Én akarok lenni az 1%, a kivétel, akire irigyek, akit utálnak emiatt. 


Az új napirendem miatt bő negyed órával korábban kell majd kelnem. Sebaj, most már tényleg meg fogok mindent tenni. Inni fogom a rosszízű teát, és akkor is elmegyek futni, ha vizes a focipálya...vagy épp az a pár lépcső. Hello 1000kcal, viszlát tejeskávé.

It's just you...and it's just me.

Egy hűvös, kissé szeles, ámbár kellemesen napos tavaszi nap volt...

mikor angolból érettségiztem. Aztán kicsit gyűltek a felhők-


Most eső utáni párás nyugalom van odakinn, amolyan fullasztó, napos, felhős, hűvösen szeles, fülledt idő. Idebenn pedig... kissé szeles, borongós, felhős égbolttal, néha-néha felragyogó fénnyel, olyankor aztán szikrázó napsütéssel. Zápor, zivatar, esős vihar nincs. Kopogjuk le. 


A weigh-loss projekt egyelőre recessziót mutat, a szabadságom mivolta pedig újabban nem abban rejlik, hogy nincs semmi dolgom, hanem sokkal inkább abban, hogy rengeteg tennivalóm lenne, de mégsem csinálok semmit.


Kicsit hiányzunk, amikor 'csak' barátok voltunk. Nem az a részre hiányzik,hogy van ami akkor nem volt és most van, hanem az, ami akkor volt és most nincs. Miről beszéltünk mi éjeken át? Vagy már késő? Végérvényesen is megismertük volna egymást?


Ajj, jövő hétvége lagzi. Sebaj, csinosak leszünk! :DD


<3

'This right here I swear will end too soon.'

  

Itt volt már az ideje

Semmitmondó cím egy semmitmondó bejegyzésnek. Ez most egy kicsit amolyan muszáj. Amolyan írok, mert már rég írtam; de kivételesen kicsit kötelességnek érzem, nincs hozzá most épp különösebb affinitásom, máskor mindig lelkes vagyok, hogy írhatok, már a hazaúton vagy még előtte a suliban kitalálom, najó ez túlzás, mert sosem törpölök rajta, de eszembe jut, hogy miről is kellene/akarok/lenne jó írni ide, de most inkább csak úgy érzem: ajj írjak már valamit, mert olyan iszonyú rég írtam. 
Ami persze nem igaz, de a heti 3-4 bejegyzéshez képest, vagy ha azt vesszük, van hogy napi többet is felteszek, igen, ahhoz képest ritka ez a mostani hét. Konkrétan hétfőn írtam egy picit, de mentségemre legyen, írtam azt is hogy nem lesz gépem, de nem húzom ki magam a felelősség alól: már kedd este vissza is kaptam a lapost.
Szóval, majd jövök, ha lesz/akarok/találok írni valami jót. Valami igazisat, amilyen a régi blogomon azért a bejegyzések nagyobbik része volt, mert itt már akár azzal is kezdhetném őket hogy "Kedves Naplóm!", igen, ellaposodtam. Az ember egyszerre nem figyelhet ki is és be is, mert egyik kárára megy majd a másik. 
Lélekelemzéses blablák? Switched on. 

I'm back, but a bit busy.

Azt hiszem, hogy gép nélkül kissé túlvállaltam magam a hétre, legalábbis szerdáig. 

Angol írásbeli 89% :S 33615pont kell az ötöshöz szóbelin, szóval.... remélem összekaparok egy 95%ot, az nem lenne olyan iszonyú para, csak rá kellene hajtanom nagyon a törire meg a magyarra.

De hogy is hihettem, hogy nem lesz olyan nehéz bekerülni oda, ahova igenis nehéz bekerülni!?

Most pedig puszim, ami remélem nem tart egy hétig :)

   

:$ :)