Junebug. I remember everything.

A hétvégén ismét megtanultam, amit már réges-rég megtanulhattam volna. Amit valójában már eddig is próbáltam elsajátítani, ami, mint kiderült, mégsem sikerült. De ez van. Csetlek-botlok, a vesztenivalóm viszont nem ilyen apró-cseprő. Egy, amit igazán veszíthetek. Egy, akit igazán elveszíthetek. A többi már nem számít.
Pedig féltelek. Hidd el. Féltem, minket. Csak nem vagyok elég okos.

Ezt ezt ezt (csak nem tudtam beágyazni :S)

*.* :F

Miénk... csupán az egész világ.

Elmondanám Neked, de remélem, hogy Te is érzed, mert nem találom a szavakat.

én-

figyelmetlen, fegyelmezetlen, felelőtlen, komolytalan, megbízhatatlan, tiszteletlen, meggondolatlan, szemtelen. :(


egy lúzer, egy olcsó kezdő, egy béna, tudatlan, egyszerű vesztes. 
Aki megbántja azt, akit egyáltalán nem akar.
Aki megsérti azt, akit egyáltalán nem áll szándékában.
Aki tiszteletlen azzal, akit talán a leginkább a tisztel és akivel szemben szeretne a lehető leginkább tiszteletteljesen viselkedni. 


Nem szántam azt a pendrive-ot ilyesmire.  Így méginkább megmutatkozik pályakezdői faragatlanságom.

Csokoládét együnk és bort igyunk, 

no, nem mintha nem lenne elég az az endorfin amit a puszta jelenléted termel.

   

Miért mindig csak hétfőn írok?
Mert keddre nem kell olyan nagyon sokat tanulnom (avagy kellene, de nem *mindig* teszem), mint egyébként.
Hétvégén pedig általában jobb dolgom is akad, mint kockulni :D


Aaaa, majd elfelejtettem. Mint ahogyan el is szalasztottam. A lényeg a lényeg, múlt hét szerdán, nagyon esett a hó. Pont akkor értem haza, mikor a legjobban szakadt és nagyon, de tényleg igazán jó képet tudtam volna csinálni az utcáról, meg a templomról, stb, de úgy voltam vele, hogy későn értem haza, fáradt is voltam, majd esik még a hó, elemet is kell töltenem és szóval elkövettem a hibát, miszerint nem fotóztam semmit. A pillanat pedig elmúlt.


Oahj., szóval elemek feltöltve, gép pedig ha lehet a táskában. Több pillanatot nem engedek elszaladni a semmibe. 
Legalábbis terveim szerint.

...aztán rájössz, hogy az életben mindenki egyet akar:

találni egy csillagot, melynek nem huny ki a fénye, 

s fényesebben ragyog, mint az összes többi együttvéve.

Amikor a világ összetörni látszik, s millió apró fényes szilánkra roppan szét, 

amikor a tükör másik oldalán egy idegen néz vissza, mereven, hidegen az üveg mögül,

amikor az ég zöld lesz, a fű pedig kék, s fejre áll a valóság,

mikor már az éjjeli égboltot sem tengernyi ezüst csillag borítja,

mikor már túl késő, hogy elérd az utolsó vonatot,  hiába futnál, hisz' elszalasztottad,

amikor éber az éj és álom a nappal,

amikor az összes hazugságot elhiszem és már semmiben sem lehetek biztos,

egy valamiben nem kételkedem;

Te vagy a menedék.

  

Mivel már épp egy hetem hogy nem írtam ide semmit,...

...így úgy határoztam, hogy bejegyzek.
Mi sem egyszerűbb ennél, egyébként is van miről beszámolni :D
Köszönöm minden kedves és szorgalmas szavazónak, hogy szavazott (igen, sok időt áldoztam rá, hogy megfogalmazzam ezt a mondatot.) mert a kategóriánkban első helyen végeztünk! :D A YouTube nézettség alapján pedig 3. helyen állunk a rangsorban. :D Örvendjetek.
Szerdán így hát, Pest. Szombaton megírtam a nyelvvizsgát, remélhetőleg több sikerrel, mint a próbát, bár bevallom erősen hajazok rá, hogy ha át nem is megyek, de csak nem sikerül majd olyan borzasztóan. :)
Holnap...hmmm.. még nem tudom mi lesz (ajj, pedig ide valami nagy konkrétumot akartam írni)
No, de jó hír még:
egy újságíró-szerkesztő a Petőfi Népétől (avagy a Baon.hu-tól) "szeretne készíteni egy kis anyagot" velünk :D a kisfilm miatt. (Y)
tádáámm.*bing
Amúgy semmi kül... :DD