'We are young, we run free
Stay up late, we don’t sleep
Got our friends, got the night
We’ll be alright'

Azt hiszem elkezdtem (igencsak idejekorán) szelektálni. 
-kommunikáció és médiatudomány,
BCE-TK, BKF-KMK, BME-GTK, ELTE-BTK, KRE-BTK, BGF-KK :DD 
407-452-ig, a 2010es felvételi ponthatárok alapján. 
széles a paletta emberek :D nem tudom mitől tartok. :D :SSS
(ez az A, B, C, terv xP)


meg még izgisen hangzik: hebraisztika, japán szakirány, koreai szakirány, török szakirány :DD
(ez pedig a D, E, F.)


ZS terv: Szeged. 

Ittvaaaan! :DD megérkezett!
igaz, hogy 39es, nem pedig 38as, de így éppen belefér a lábam, de ha egy picivel nagyobb lenne már nem tartana semmit, mert jó nagy az a 'nyílás a tetején'. szóval van baj :D
csiniiii :D
ááááááááá

Jól emlékszem rá, ki voltam. Talán rendben is  vagyok azzal, aki most vagyok. De azért örülök, hogy megmutattad az utat, hogy az legyek, aki lenni akarok.

-Honnan tudod, hogy igaz szerelem volt?

-Nem tudom.

-Akkor miért vagy benne ennyire biztos?

-Éreztem.

-De honnan tudod, hogy azt érezted?

-Onnan, hogy ahhoz foghatót még sohasem éreztem.

Idő. Egy olyan fogalom, melyet nem tudnánk leírni, megfogalmazni, keretek közé pakolni, meghatározni, mégis mindegyikünk érzi, tudja, sejti, éli. Idő. Mitől függ, hogy azt mondom-e "egy kis idő", vagy "hosszú idő",  "rövid idő" vagy "sok idő", "rengeteg idő"? Ha kétszáz évig élnék azt mondhatnám 1 év az nem sok idő. Azt ki lehet bírni. Ha csak egyetlen évig élnék már, akkor viszont az összes időm lenne az az egy, valószínűleg borzalmasan, iszonyúan hosszú, avagy éppen rövid év. Egy év mitől rövid? Mitől hosszú? Mert idő. Idő. Telik, múlik, visszatér, körbejár, nem áll meg soha. Mint az élet. Elmúlik. Nehéz megfejteni az időt. A fogaskerekeket, ahogyan egymásba hajlanak, évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra, óráról órára, percről percre, másodpercről másodpercre és így tovább. Az idő nehéz. De ezt nem állíthatom biztosan. Egy dolgot viszont már megtanultam az időről, amellett, hogy múlik és elmúlik. Az idő lehet sok vagy kevés, bárhogyan is legyen, egy biztos: elfogy. Egyszer az idő is elfogy. 

egyszer egy szerelmeslevelet. még soha.

beteeeeeg.

orrot fúj-köhög-orrot fúj-orrot fúj-tüsszent.
köhög-köhög-orrot fúj-orrot fúj-köhög-tüsszent-orrot fúj.
tüsszent-orrot fúj-köhög-orrot fúj.


:/


német-magyar-német-magyar-töri-magyar-német.


:DD fúúúj.

I'm not ordinary. I'm lucky.

Egyszer volt, hol nem volt - akár egy tündérmese. Jó kezdet, az igazán nagy és persze az igazán kis volumenű történetekhez egyaránt. Az én mesém nem így kezdődött. De. A miénk még kezdődhetett volna így. 

Falakat építettem. Falakat, erős, vastag, áthatolhatatlan falakat. Láthatatlan üvegfalakat, ahogyan mindenki más. Egy voltam a sok közül. Egy a tömegből, egy a rengetegből. Látszatra. Miközben sokkal inkább másmilyen voltam. Rosszabb, iszonyú és szánalmas. Elindultam egy lejtőn és nem volt megállj. Elkezdtem csúszni. A falak egyre csak magasodtak. Aztán megérkeztél. A téglafalak keményen állták az ostromot, talán ezért lehetett volna másképp is az a március-április. Talán ezért, valójában viszont nem tudom a pontos okát, miért nem volt jó. Jó, persze gyors volt, iszonyú gyors, és felvállalhatatlan, és...és...és...akartam. De aztán minden úgy elhomályosulni látszott, elhomályosulni akart...akartam. A falak álltak, egyre szilárdabban álltak, miközben volt bőven mit elrejteni mögéjük. Ideértél. A falak, melyeket mások előtt oly gondosan és hosszasan felhúztam, most... lassan, de biztosan omlani kezdtek. Miközben rejtegetnivalóim száma is csak nőtt és nőtt, pedig mellettem voltál. Mindvégig. Kitartóan és talán reményvesztve. Folyamatosan gyógyultak a sebek és kezdett köddé válni az üvegfal. Előtted. Megismertél. Nem, nem egy futó találkozás során, sokkal inkább átbeszélgetett éjszakák folyamán. Ismersz és nem akarok már ellene tenni. Nem akarlak félrevezetni, nem mintha másokat akartam volna, de még egyszer már nem játszanék 'én még soha'-t, talán már nem is lenne mit mondanom. Elfogytak a gondok. Persze úton-útfélen még szembejön egy-kettő, de egy-két jobbos-balos kanyar és már minden jobb. A falak végleg leomlottak. Nincs egy sem. Sem üveg, sem tégla, sem vasbeton. Köddé vált mind. Előtted és mindenki előtt. Talán ezért ilyen jó most. Most végre. Végre úgy érzem, úgy hiszem és úgy is gondolom, hogy egyenesben vagyok. Nem választ el minket sem fal, sem folyosó, sem tér, sem űr, mert ami köztünk van az.. ami köztünk van az... az szabadság. Mérhetetlen szabadság.

<3

Thank You, it was great fun.

Egy 'viszlát'-nál több is jól esett volna, valahol a 'ne keressetek egy darabig' és az 'egyébként boldog új évet' között, után, előtt...