*'Hóesésben este edzésre menni, sötétben, utcalámpa fényében, mp3mal a fülben, egészen kellemes. :)' 


egy darabig biztosan nem kell. Sötétben legalábbis már nemhiszem.

Azon töröm a fejem, azon jár, ami nincs, azon gondolkodom, ami nem is igaz, mert ezen nem kell gondolkodnom, ezt gondolkodás nélkül is tudom, hogy talán, talán, ha egyszer egy egész napot, de tényleg egy egész napot, egy teljes naphosszat együtt kellene töltenünk (ó, mi kényszer), netán még össze is lennénk zárva, mivel üthetnénk el az időt? Mondanám, hogy 8órán át szexelnénk, aztán 8órán át filmet néznénk, majd 8 órát aludnánk, de igaziból (és nem csak játsziból) szerintem másképp lenne. Pedig nem is hallanék mást egész nap, mint a hangod, mert ki lenne csukva az összes zaj, és te sem látnál mást aznap, csak engem, mert ki lenne csukva mindenki más, akkor gondolom nagyon szenvednénk. Szenvednénk, mert nem tudnánk megegyezni. Veszekednénk. Te szétszednél engem, én pedig szétszednélek téged. Menthetetlen konfliktus: nekem te kellenél, neked meg én. 

Baj, ha annyira a részem vagy, hogy nélküled csak a fele vagyok?

And if I wait, how could I know you will come?

Néha azt érzem, hogy nem biztosan a megfelelő emberekkel vagyok körülvéve. 
Jó, ez nem pont így igaz. 
Mert a biztos, a legbiztosabb pontok nagyon is jó helyen vannak, ezt érzem és értem. Értékelem és próbálom is fenntartani. Megtartani, megőrizni, emlékezetessé tenni néha talán. 
De olykor fel-fel merül bennem a kérdés, egy-egy reakció, gesztus, kijelentés hatására, hogy ez nem a közös hullámhossz. 
Persze ezt le sem kellene írnom, mert a kételyek semmi jóra sem vezetnek, megölik a bizalmat, elfeledtetik az örömöt, bonyodalmat okoznak, ráadásul nem egy és ugyanazon emberekről van szó, akik még a végén félre érthetik, akaratom ellenére megbántódhatnak, nyilván jogosan-jogtalanul. Csak elgondolkodtat a tudat, hogy annyira mások vagyunk.
Aztán már csak gyötri magát az ember, hiszen ... hiszen biztosan velem van a baj- lehet.
A barátok mellett ki akarok tartani. Kell, igen, de ez belső kell. Máskülönben nem lennének barátok. Sőt, elsősorban ők nagyon is jó helyen vannak. - ők vannak igazán jó helyen.
De valójában empátiát kell tanulnom az élettől, ahogyan eddig tanultam némi türelmet. Empátiát, vagy inkább csak elfogadókészséget. Mert mostanában valahogy kiéleződtem a súrlódásokra, visszatartani pedig kény/ptelen vagyok.
A lecke fel van adva, de vigyázz élet, mert én osztályelső akarok lenni!

Halmazállapot? Lassan cseppfolyós. Nem tudnám mi történik, azt hinném közeleg a tavasz és olvadni kezdett a szemem.

Tudjátok mit? Még 10 hét kb. :DD nem szupi?


(te jó ég, milyen szót használtam...)

I do really want a never ending dream.

Mit írhatnék?

Mit írjak? Mit szeretnél olvasni? Arról szeretnél olvasni, hogy mi történt velem a szünetben? Hiszen tudod jól. Végig itt voltál. Talán arról, hogy mit hozott a Jézuska? Azt is tudod. Hiszen velem voltál. Hogy telt a szünet? Remélem neked is jól, azon voltam. Milyen volt a szilveszter? Hmm, még ha nem ismernélek, azt hinném tényleg nem tudod. Velem voltál, hogy is ne tudnád. Ha nem lettél volna velem, akkor is tudnád. Belém látsz és rajtam át. Mindent tudsz, de talán egyet nem. 
Milyen amikor újra és újra itt hagysz? Itthon hagysz... elmész. Messzire. Iszonyú távolra. Nem tudod milyen. Talán sejted, de valójában a közelébe sem érsz.
Ismét csak várok és várok és várok és várok. Belülről is rossz, nem csak annak tűnik.

This growing physical distance makes me sick.

Nincs velem gáz, csak ülök az asztalnál, semmi a képemen,
egyetlen bajom van; hogy nem vagy már itt velem.

január 1-i bejegyzés helyett.

Csapó 2.
Az év elsője.
1. bejegyzése.
1. vasárnapi ebédje.
1. tanulással töltött/(töltendő) órája (de csak lassan)
1. szájhúzása
1. nincskedvemsemmihez-hangulata
1. búcsúja.